Időpont
2017. június 2-4.
Résztvevők
Kocsis Réka Kata 9.B, Borovics Ábel 9.A, Bolla Rebeka 10.A, Fájer Sára 10.A, Varga Rebeka 10.A, Skriba Ágnes 10.C, Binder Natália 11.B, Tuba Bence 12.C, Laczó Bettina 13.T, Lőke Anna 13.T, Vincze Lívia 13.T, Szalai Erika, Somogyi Dávid, Horváth László, Sélley Máté, Ferencz Zoltán, Horváthné Tischler Noémi, Horváth Péter, Grodvaltné Martos Veronika, Grodvalt Ottó, Takács Attila, Vígh Viktor
Útvonal
Sárvár–Gyöngyös–Mátrafüred (Sástó)–Recsk–Eger–Sárvár
Részletes útvonal turistajelzésekkel
Sástó kempingtől S+-en, a Rákóczi-forrásig, onnan S-án, P-on majd P+-en, K+, K Δ-en a Kékesig. Onnan S-án az erdőrezevátumon át, majd ZO-ön az Ilonavölgyi-vízesésig. Később Z-ön a Szt. István-csevicéig. Másnap a csevicétől a P+-en a recski, egykori kényszermunka-táborig. Onnan K+-en Recskig.
Védett területek
Mátrai Tájvédelmi Körzet
Élménybeszámoló
A harmincadik túlélőtábor! Tizenöt évvel ezelőtt még csak négy tinódis diákommal indultam útnak, hogy évente kétszer (kora ősszel és késő tavasszal), klasszikus nagyhátizsákos trekking túrákkal járjam be Magyarország legszebb tájait. Akkor túlélőtúrának neveztem el a kirándulást, mert a Börzsönyben alig találtunk ivóvizet és majdnem a pocsolyákat kellett felforralnunk, hogy ne száradjunk ki. A név maradt és a honlapunkon lévő leírások őrzik azokat az élményeket, amelyeket a diákokkal (ma már inkább barátokkal) átéltünk.
Tehát a harmincadik! Méltó célpontot szerettem volna választani ennek a túrának, ezért esett a választásom Magyarország legmagasabb csúcsát hordozó hegységére, a Mátrára. Az idő is velünk ünnepelt, mert végig csodálatos napsütést kaptunk. Pénteken indultunk, az átszállásokkal majdnem nyolc óráig tartott utazásunk Mátrafüredig. A lenyugvó nap fényét a sástói kilátóban szerettük volna megcsodálni, de a fizetős kilátó addigra bezárt. A szálláshelyünknek a kemping melletti füves pihenőt választottam, mert tizenegy sátornak a Rákóczi-forrásnál nem lett volna elég hely. A hosszú (néha koszos, néha büdös) utazás fáradalmait egy mosakodással, vacsival, kellemes beszélgetéssel és egy kiadós alvással pihentük ki. Másnap reggel a táborbontás után azért csak felmásztunk az egykori fúrótoronyból kialakított ötven méter magas kilátóra. Innen 360 fokos panoráma tárult elénk az egész Mátraaljára! Vízfelvétel után komótosan kezdtük meg a csúcstámadást. Útközben a hegy és az élővilág látványa próbálta orvosolni a nagy zsákok alatt lassan, de biztosan lereszelődő bőrt a lábunkon és a vállunkon. A Kékesen ragyogó Nap alatt ebédeltünk és pihengettünk! A kötelező csúcsképek után a csúcssör sem maradhatott el természetesen. Délután négykor kezdtük meg a Mátralába felé az ereszkedést. A mátrai erdőrezervátum bár nem olyan idős, mint a bükki őserdő, azért a szintben haladó panorámaútról fantasztikus látványt nyújtott. Tóth Árpád Erdőben című verse jutott róla az eszembe: „Jó így csendesen nézni a fákat. Érezni a derűt, mely mindent áthat” Az erdőben való energiafeltöltődés nem mindenkinek sikerült teljes mértékben, az Ilonavölgyi-vízesést már eléggé fáradtan érte el csapatunk. Az esti táborhelyül a Szent István-csevice melletti pihenőt választottam. Az enyhén szénsavas, vasas, kénes vizet mi süsüvíznek neveztük el. (A büfi tőle olyan kénes szagú, mint egy sárkányé). A fáradság ellenére sokáig beszélgettünk a padoknál, de az álom végül győzött felettünk. Vasárnap reggel újult erővel vágtunk neki a Recskig tartó utolsó tíz kilométernek. Az egykori kényszermunkatábor emlékhelye nyomasztólag hat az emberre, ugyanakkor ismerni kell, mi lehet a következménye egy torz politikai rendszernek. A faluba már gyorsan beértünk és a recski vendéglő teraszán fogyasztottuk el jól megérdemelt pizzánkat. Az Egerből induló vonatozás után fáradtan, de élményekkel feltöltődve értünk haza Sárvárra.
Beszámolóm végén nem maradhat el a 17. bükki „sima, lájtos túra” leírását záró, azóta már törvényszerűen ismétlődő mondat: Ha eljössz egyszer egy túlélőtúrára, akkor igen intenzív élményekkel fogsz gazdagodni! Pozitív vagy negatív, de nagyon intenzív élményekkel, ezt garantálom!
Vígh Viktor |