A Szépművészeti Múzeumba jó ideje nem volt olyan nehéz bejutni, mint napjainkban. Épületét egy hatalmas projekt keretében tatarozzák, alakítják, 2018 tavaszáig kell várnunk, hogy belépőt válthassunk. Az intézmény múzeumpedagógusai azonban dolgoznak, a 2016-os tanév elején meghirdették a (N)agymenők levelezős pályázatot.
Bolfert Viktória, Bolla Rebeka és Fájer Sára álltak kötélnek, hogy benevezzünk a versenybe. A tanév során négy feladatlapot oldottunk meg, melyek Odüsszeusz kalandjaihoz kapcsolódtak. Minden forduló tartalmazott kreatív kihívásokat is: pl. írtak slam poetryt Odüsszeusz egy konfliktusához, ahol a leleményes hős eleinte tűri a rázúduló sértéseket, végül azonban felveszi a kesztyűt és megmutatja, mit tud. Ebből Nemes Attila (dj Atis), Tóth Patrik (Totti) és Fájer Sára (Saci) közreműködésével elkészült egy hangfelvétel is. A pályamű olyan sikeres lett, hogy 2017. június 16-25 között a pályázat kamara-kiállításán, a Magyar Nemzeti Galériában is hallható.
A végső megmérettetés egy dioráma elkészítése volt. Ez egy térbeli kép, amelynek Odüsszeusz valamelyik kalandját kellett megjelenítenie. A lányok diorámája azt a pillanatot ragadja meg, amikor Odüsszeusz a Küklopsz elől menekül. Ravaszságának köszönhetően hajóra tud szállni, de a megvakított óriás hatalmas haragjában kövekkel hajigálva sokasítja a hős gondjait:
„egy nagy hegy csúcsát leszakítva, hajónkra vetette,
és a sötétorrú bárkának elébe esett az
egy kicsivel csak, s kis híján súrolta a kormányt.
Fölloccsanva a tenger, amint belehullt az a szikla”
A pályázaton való részvételért, az egész éves munkáért oklevelet vehettünk át. Számomra nagy felfedezés volt a dioráma műfaja, egészen biztos, hogy a következő évben kísérletezünk még ezzel a technikával, mert „nagyon menő”.
A fentebb már említett slam poetry pedig vidám emlék marad nemcsak számunkra, hanem a Nemzeti Galéria látogatóinak is.
Bolfert Viktória, Bolla Rebeka és Fájer Sára Rebeka 10.A osztályos tanulók |
Odi és a phaiák gang…
Phaiákok beszóltak
Nagy erejű Odinak:
„Mit tudsz te kis csíra?
Meglátsz minket s elfutsz sírva?”
„Depis vagyok, hagyjál már.
A fürdőben a penge csak rám vár.”
„Hang vagy ember, félsz tőlünk?
A pályáról mi majd letörlünk.”
„Nem érted, te kis bánat?
Hiányolom már az ágyat.
Mintha hajnalig loloztam volna,
Egy hősnek bizony sok a dolga.”
„Mi van pali, kocka lettél?
Tőlünk meg így megijedtél?”
„Hazug vagy, én nem vagyok függő.
S ki tőletek megijed az egy süllő.
Azt hiszed, hogy az edzőtermi havibérlet
Téged hozzám felértet?”
„Na, jó, végem, sírsz. Fogjatok le!
Dobd már el a diszkoszt, te!”
„Na, jó, figyu. Legyen jó napod.
Több mérföldre is eldobom, ha akarod.”
Repül a diszkosz, ki tudja, hol áll meg,
Kit hogyan talál meg.
Megkerülte a földet, akkorát dobott,
S tarkón találta a mellette álló tagot.
Odiba többet bele nem kötött ő,
S hallotta, hogy megjött érte a mentő.