Határon innen és határon túl

Iskolánk idén sikeresen szerepelt a „Határtalanul” című pályázaton. Szakközépiskolás társaimmal – a pályázaton elnyert állami támogatás révén – a Felvidék magyarlakta területeit látogattuk meg osztálykirándulás keretében.  Személyes tapasztalatokat szerezhettünk a külhoni magyarság kulturális, építészeti és természeti örökségéről. Mintegy 1000 km-t tettünk meg, hogy megismerjük Szlovákia magyarságához kötődő nevezetességeit, emlékeit.

Az utazás előtt felkészültünk Felvidék történelméből, a felkeresett helyszínek látnivalóiból. Felelevenítettük a magyar irodalom és történelem órán szerzett ismereteinket. Számunkra is meglepő volt, hogy milyen sok szállal kötődik múltunk ehhez a történelmi vidékhez.

Megannyi izgalom és hosszas várakozás után 2017. október 5-én 32 gyerek és 4 tanár kelt útra. A háromnapos túrán főként 10. és 11. évfolyamos diákok vettek részt, de vittünk magunkkal néhány újoncot is.

Elszántan és izgatottan vágtunk neki az útnak, hiszen várt ránk a nagyvilág.

Első megállónk Galánta volt, ahol találkoztunk a kedves, bár kissé vehemens idegenvezetőnkkel, aki részletesen bemutatta nekünk a Felvidéket.  Pihenésre nem sok időnk maradt, hiszen volt látnivaló bőségesen.

Első nap Hidaskürtön jártunk, ahol nagy szeretettel vártak minket. Az itt található magán szakközépiskola, amely 1990-ben kezdte meg működését, fogadott bennünket. Számtalan szakma közül választhatnak az ide jelentkező fiatalok.  Mi elsősorban a pincér és szakács szakmát tanuló diákokkal ismerkedhettünk meg. Természetesen itt mindenki beszélt magyarul, ami nekünk kifejezetten jól esett, hogy még ilyen messze is 'hűek' maradtak az anyanyelvünkhöz az itt elő magyarok.

Látszott rajtuk, hogy nagyon várták érkezésünket, sok mindennel készültek, nemcsak körbevezettek bennünket az iskolában, de videót is készítettek a diákok a szakmákról/szakokról. A fiatal szakácsok hagyományos csallóközi ételekből készítettek számunkra kóstolót. Különlegesek és érdekesek voltak ezek az ételek, amelyeket ugye nem mindennap fogyaszthatunk. A pincérek díszterítéssel mutatkoztak be nekünk. Sokat beszélgettünk, s különösen az lepett meg minket, hogy a szakács tanulók felváltva főznek diáktársaiknak, vagyis ők a menzán a „séfek'. Főzéssel és ebéddel zártuk első napi látogatásunkat.

A második nap, azaz péntek reggel a hidaskürti diákokkal közösen emlékeztünk meg az aradi vértanúkról.

Lelkes és hajthatatlan idegenvezetőnknek köszönhetően sikerült a Csallóköz legfontosabb helyszíneire eljutnunk. Erőltetett menetben tettük meg ezt az 1000 km-t, s közben tobzódtunk a látnivalókban. Komáromban Jókai szobránál pihentünk meg (Higgyék el, szükségünk volt rá!), a pozsonyi vár lenyűgöző kilátásában gyönyörködtünk. A lévai várban egy kedves cseh-szlovák-magyar múzeológus tárlatvezetését élvezhettük, nyelvhasználatából kiütött a magyar fülnek olyan ismerős palócos nyelvjárás. Zólyomban teáztunk, és erőt gyűjtöttük ahhoz, hogy nem mindennapi idegenvezetőnkkel tudjuk tartani a lépést. Kávézókba, éttermekbe, múzeumokba (itt aztán bőven) jártunk. Hegyet-völgyet másztunk, néha alig pihegtünk és szuszogtunk.

Szállásunk Felőszeliben volt az Anikó Panzióban. Teljes ellátást kaptunk, valamint szép és kényelmes szobákat. Szórakozásra is volt lehetőség: billiárdasztalon és a csocsópályán „kapcsolhattunk ki”. Többeket az óriási Uno-s kártyapartik tartottak lázban, „komoly tétekért” folyó elmebajnokságba merültek el órákra.

A hangulatot külön ki szeretném emelni, mert jó csapatot alkottunk együtt, és ez az utazás segített abban, hogy közelebb hozzon minket egymáshoz. Bár fárasztó és hosszú volt a túra, attól a mi kedvünk még ugyanolyan töretlen maradt. Az estéket zenével, énekléssel, tánccal zártuk.

Fárasztó, izgalmas és élményekben rendkívül gazdag napok állnak mögöttünk. Mindössze három napot voltunk távol hazánktól, vagy mégse, hiszen ott is otthon érezhettük magunkat. Reméljük, visszatérhetünk még a Felvidékre!