Könyvhódító

A harmadik fordulótól már mindenki csak a saját könyvével foglalkozik, tablót készít róla, szituációs játék keretében bemutatja a cselekményt, aztán elemzi bizonyos szempontok alapján, illusztrációt készít hozzá.

Az „angyalok” David Gilmour: Filmklub című könyvét választották, amely egy apa és fia kapcsolatáról szól. A ma is Torontóban élő szerző saját maga és kamasz fia viszonyát meséli el a műben. Jesse egy nehezen kezelhető, problémás fiú, akit apja kivesz az iskolából azzal a feltétellel, hogy hetente három filmet meg kell együtt nézniük, és így, a filmeken keresztül, azokat megbeszélve próbál hatni fiára. Az apa ötlete hatására Jesse megváltozik, élete pozitív irányban folytatódik.

A programsorozat végén a zsűri kiválasztja a legjobb csapatokat, akiknek aztán 2012. január végén az „ítélőszék” színe előtt kell érvelniük az általuk választott könyv mellett. A verseny fődíja egy kétnapos budapesti kirándulás lesz.

A játékban részt vevő könyvek listája a www.bdmk.hu honlapon is olvasható, melyekből néhány példány iskolánk könyvtárában is megtalálható!

A játék harmadik, sárvári fordulójára szeptember 13-án került sor a Nádasdy-vár Művelődési Központ és Könyvtárban, ahol a csapatok már egymással és a zsűrivel is találkoztak. A program elején Nagy Gábor – aki 1999 óta rendszeresen részt vesz a városunkban rendezett Diákírók, diákköltők találkozóján, és tagja a zsűrinek is - költő és irodalomtörténész tartott előadást a műelemzésről. Ezután a csapatok egyenként 5 percben egy szituációs játék keretében mutatták be az általuk választott könyvet, és a hozzá készült tablót. Csapatunk előadása nagyon tetszett a zsűrinek, amit maximális ponttal jutalmazott. Mivel még a megye többi helyszínén a napokban zajlanak a versenyek, csak remélni tudjuk, hogy a jobbak között vagyunk az összpontszámot illetően.

Az előadáshoz természetesen feladat is kapcsolódott: Miért szép? címmel. Rövid fogalmazást kellett írni arról, miért ezt a művet választotta csapat, mi fogott meg bennünket a leginkább a cselekményben.

A fogalmazást, melyet Ádám készített, itt olvashatjátok:

David Gilmour: Filmklub - Peregnek a kamaszévek

David Gilmour egy 1949-ben született és napjainkban is élő kanadai író és tévés személyiség. Éveken át részt vett a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál szervezésében, jelenleg tévéműsorokat, talkshow-kat vezet, és számos regényt írt.

A mű címe egyszerűen értelmezhető, és magáért beszél, hiszen elmondja az olvasó számára, hogy a műben egy filmklubról és rengeteg filmről lesz szó. Az alcím pedig sugallja már, hogy a könyv valójában a kamaszok nevelésének nehézségeiről szól, illetve arról, hogy a serdülő kor milyen gyorsan eltelik egy ember életében.

A történetet maga az író, David Gilmour meséli el, aki arról ír, hogy miként alakult a kapcsolata kamaszkorú fiával, Jesse Gilmourral. A szerző tulajdonképpen egy olvasmányos memoár formájában alkotta meg a művet, mely egyrészt közel 120 filmről szól, másrészt arról, hogy mit jelent apának, férfinak, serdülőnek, vagyis ’majdnem felnőttnek’ lenni.

A mű konfliktusa, bonyodalma abból származik, hogy Jesse, mint a legtöbb kamasz, nem szeret iskolába járni, képtelen rendesen tanulni, odafigyelni, így végül David úgy dönt, megengedi 17 éves fiának, hogy otthagyja az iskolát, persze ezt feltételekhez köti. Nem küldi el dolgozni sem, nem szab meg neki semmit, két dolog kivételével: nem drogozhat, és heti átlagban 3 filmet végig kell néznie vele. Mivel a szerző többek között filmkritikus, tisztában van mind a filmek cselekményével, mind a különböző filmes eszközökkel kapcsolatban, a filmeket úgy tudja kiválasztani gyermeke számára, hogy azok a megtekintés után a legkülönfélébb módokon adjanak valamit Jesse-nek, mondanivalójukkal fejlesszék a kamasz személyiségét. A megtekintett filmek kapcsán aztán lehet nagyokat beszélgetni, ami azért is zseniális ötlet az idősebb Gilmour részéről, mert Jesse korában inkább az eltávolodás jellemző, vagyis az, hogy az apák és fiúk nem igen tudnak mit kezdeni egymással, viszont az együtt megnézett mozi-darabok után történt dialógusok során megosztják egymással azt, hogy kire miként hatottak a látottak, az talán közelebb hozza a két személyt egymáshoz.

Gilmour írói stílusa azért magával ragadó, mert bár filmkritikus, mégsem untatja az olvasót (és egyúttal Jesse-t sem) túlzásba vitt elemzésekkel, csupán ügyesen és okosan csak a legfontosabb momentumokra hívja fel a figyelmet, és ettől az ember nyomban kedvet kap néhány tucat film megtekintésére. Emellett fontos még számunkra, és talán ez a szerző egyik legfőbb erénye, hogy teljes őszinteséggel ír fiáról, a vele történt eseményekről és nem utolsó sorban a filmekről. Egy pillanatra sem próbálja elhitetni velünk, hogy nem elfogult a gyermekével, aki egy langaléta, esetlen és „balhéktól” cseppet sem mentes kamaszkorú ifjú. Nem szégyelli leírni, hogy milyen csodálatosnak tartja a fiát, és azt sem, hogy például ő is sírt már nők előtt, amikor azok összetörték a szívét. David ugyanebben az egyenes és közvetlen stílusban ír a nőkről és a szerelemről, és ez a téma kihagyhatatlan, mégis kínos minden fiatalember életében, ha azt szüleivel kell megbeszélnie.

Jesse nehezen tud talpra állni egy-egy szakítás után, szenved, a szobájából is alig mozdul, s önmaga keresése közben még kokainhoz is nyúl. A szakítás után a szerző nem játssza az érett és bölcs férfi szerepét, hanem elmeséli szépen, rendjén, hogy ő miként élte át az ilyen „pokoljárásokat”, amik néha nagyon hosszú időn át tartanak, de végül csak véget érnek ezek a hullámvölgyek, és eljön az idő, amikor az ember már nem is érti, miért is szenvedett igazán.

Az apja nemcsak azt az érzést írja le, hogy milyen egy apának látni saját fia bajlódásait, küzdelmeit az élettel, hanem azt is, hogy ezen fiával kapcsolatos problémák mellé megjelennek saját gondjai, sokáig munkanélküli, így pénz hiányában még egy új lakást is vennie kell magának. De ő nem adja fel, és nem hagyja cserben a gyermekét, minden gond és baj mellett a fia mellett marad, és segít megoldani Jesse minden nehézségét; és próbálja nevelni, jó útra terelni a filmek segítségével.

Ez végül sikerül, hiszen rendbe jönnek Jesse dolgai (sőt még ő maga is kap új állást), minden egyenesbe jön. A kamasz sikeresen megcsinálja a záróvizsgáját, egyetemre megy, ahol rengeteg új és pozitív élmény, illetve barátság vár rá, és végül, de nem utolsó sorban még egy együttest is alapít barátaival, ahol ő az énekes és a dalszövegíró is.

David Gilmour regénye 24 országban jelent meg, egy igazi nemzetközi bestseller, ami sokakat indított arra, hogy saját filmklubot szervezzenek, és több időt töltsenek a számukra fontos emberekkel. Ezzel kapcsolatos tulajdonképpen a mű mondanivalója, hogy hiába van sok problémánk és gondunk, szeretteinket nem szabad elhanyagolnunk, mert ellenkező esetben nagyon sok hihetetlenül szép és felejthetetlen élménytől fosztjuk meg saját magunkat és hozzátartozónkat.

Emellett egyfajta nevelési tanácsadó is lehet ez az alkotás, melyet nem a ’konkrét’ módszer miatt érdemes elolvasni, ha valaki kamaszkorú gyermeke és ezzel saját problémáira keresi a választ, - hiszen nemcsak filmkritikusnak lehet „iskolába járni nem akaró fia”- hanem az ’általános’ módszer miatt: elfogadni a számunkra felfoghatatlant, nem harcolni ellene, hanem érte, a gyerekért és magunkért is.