A 2023-ban elnyert Erasmus+ pályázatnak köszönhetően 2024. április 20. és 26. között gimnáziumunk 12 tanulója két kísérő tanárral egy hetet tölthetett el Ausztriában a festői környezetben fekvő Steiermark tartományban lévő városban, Admontban.
Az utazás előkészületei 2023 októberében kezdődtek, mikor Berkovits Rita kolléganőmmel az előkészítő látogatás során felvettük a kapcsolatot az ottani Stiftsgymnasium tanárnőjével, Andrea Glaserrel, és megterveztük a tanulói mobilitás programjait. Az előkészítő látogatásról hazatérve ismertettük a terveinket, meséltünk tapasztalatainkról kollégáinknak, és természetesen a diákságnak is, hogy felhívjuk figyelmüket erre a nagyszerű lehetőségre és kedvet csináljuk a programhoz.
2024 első hónapjai a szervezés lázában teltek: árajánlatokat kértük busztársaságoktól, hogy a közlekedési eszközünkkel is megfeleljünk projektünk egyik kitűzött céljának, a környezetvédelemnek. Kihirdettük a pályázatot a tanulóknak, kiválasztottuk a 12 legjobb pályázót, a Vas Vármegyei Szakképzési Centrum segítségével kifizettük a már ősszel lefoglalt szállást, megkötöttük az utasbiztosításokat, majd márciusban aláírtuk a szerződéseket, hozzájáruló nyilatkozatokat és adatkezelési tájékoztatókat. Péntekenként Csejteiné Libricz Henriett kolléganőmmel, a diákok másik kísérő tanárával a tanórák után felkészítő foglalkozásokat tartottunk a résztvevőknek. Háromfős csoportokban készítettek prezentációkat iskolánkról és a diákéletről osztrák diáktársaik számára, illetve egymásnak, hogy már itthon kicsit megismerjék az ausztriai tartózkodás alatti úticélokat, látnivalókat.
Egyszer aztán csak elérkezett a várva várt nap, és kis csapatunk – kilenc lány, három fiú és két kísérő tanár – felkerekedett, és kezdetét vette a nagy kaland. Tanulóink többsége még nem töltött külföldön hosszabb időt szülők nélkül.
Április 20-án 13 órakor indultunk a gimnázium előtti parkolóból, és első dalként - vidám, zenekedvelő diákcsapatunk jóvoltából -, stílusosan Mark Forster nagy slágerét hallgattuk: „…Egal was kommt, es wird gut sowieso…” (Mindegy mi jön, úgyis jó lesz). És valahogy így is lett, bár akkor ebben még csak reménykedhettünk.
Kevéssel 17 óra után értünk a szállásunkra, az Admont központjától 5 km-re, magasan a hegyek között fekvő barokk stílusú JUFA Röthelstein kastélyhotelbe. Érintetlen természet vette körül a kastélyt, és a hőmérséklet pár fokkal hűvösebb volt, mint a hegyek lábánál. Szobáink a második emeleten voltak, és az ablakokból álomszép kilátás nyílt a völgyben elterülő városra és a hófödte hegyekre.
Már megérkezésünket követően egy tűzoltó gyakorlatba csöppentünk, és a recepciós hölgy kérésének lelkesen eleget téve vacsora után hat önkéntes diákunk (a három fiúnk és három legbátrabb lányunk) vállalkozott arra, hogy a gyakorlat részeként a füsttel elárasztott folyosókon keresztül a tűzoltók kimentsék őket, és egy csövön lecsúszanak a toronyból a hotel elé.
Másnapi programunk egy egész napos kirándulás volt Bad Ischlbe, mely idén Európa egyik kulturális fővárosa. Itt tárlatvezetésen vettünk részt a Kaiservillában, mely Ferenc József nyári rezidenciája volt. Sok érdekességet tudhattunk meg a Habsburg uralkodópár mindennapjairól, megtekinthettük többek között Sisi császárné hálószobáját és személyes tárgyait, Ferenc József császár dolgozószobáját és a kastély folyosóinak falait borító rengeteg vadásztrófeáját. A parkban sétálva gyönyörködhettünk a szobrokban és a kis márvány kastélyban, ami a császárné kedvenc helye volt. Majd tettünk egy sétát is a kedvelt fürdővárosban, megcsodáltuk a Traun folyó partján álló Lehár-villát, ahol a híres operettszerző, Lehár Ferenc élt, alkotott és elhunyt.
Kirándulásunk második úticélja a Traunsee – Salzkammergut legszebb tava - mellett fekvő Gmunden volt, pontosabban az 1004 m magas Grünberg, ahova libegővel mentünk fel. Szemerkélő esőben indultunk és a hegyen már szakadó hóesés fogadott minket. Számunkra kissé szokatlan volt ez az április végéhez nem illő télies időjárás, de ez sem szeghette kedvünket, hogy bejárjuk a lombkorona tanösvényt, és a 39 méter magas kilátótoronyból élvezzük a kilátást a környező hegyekre, völgyekre és tavakra.
Hétfőn már várta diákjainkat utazásunk tényleges célja, hogy meglátogassák testvériskolánkat és ott megismerkedjenek a diákokkal, bepillantást nyerhessenek a diákéletbe és kamatoztathassák itthon megszerzett idegen nyelvi ismereteiket.
Három délelőttöt töltöttünk el az apátsági gimnáziumban. Tanulóinkat Andrea Glaser osztrák kolléganőnk kettesével besorolta osztályokhoz. Megkapták az órarendet, megismertette őket a legfontosabb házirendi szabályokkal, például, hogy váltócipő kell, tilos a mobiltelefon használat, mikor és milyen hosszúak a szünetek és hogy hol, valamint hogyan tölthetik a lyukasóráikat. Az admonti Stiftsgymnasiumba három magyar diák is jár, ők segítettek tanulóinknak leküzdeni a kezdeti nehézségeket, így a harmadik napon már elég otthonosan mozogtak az osztrák iskolában. Mind az osztrák tanárok, mind a diákok nagyon barátságosan és lelkesen fogadták tanulóinkat. Részt vehettek többek között matematika-, földrajz-, ének-, hittanórákon is, valamint olasz-, spanyol-, francia-, filozófia- és pszichológiaórákon, amire a mi iskolánkban nincs lehetőség.
Az osztrák intézményben háromféle osztály van: zenei, természettudományos és nyelvi. A diákoknak harmadik évben kell eldönteni, hogy melyikben szeretnének tanulni. A zenei osztályban különböző hangszereken tanulhatnak meg játszani és emelt óraszámban van énekórájuk. A természettudományos osztály tanulói nemcsak emelt szinten tanulják a biológiát, földrajzot, kémiát, fizikát, hanem még ábrázoló geometriájuk is van. Az emelt nyelvi osztályban 6 évig latint és 4 évig franciát tanulhatnak, vagy 6 évig olaszt és 4 évig latint.
Az iskolában délután is vannak foglalkozások, korrepetálások és szakkörök, mint például színjátszás, sakk vagy informatika a kisebbeknek. Sportolási lehetőség is akad bőven, ezek hasonlóak, mint nálunk: labdarúgás, röplabda, pingpong.
A délutáni tanórákat mindig egy finom ebéddel zártuk az iskola menzáján, ahol leves, háromféle főétel és desszert közül választhattunk. Utána mindig volt egy élményteli, kicsit kötetlenebb program. Az egyik ilyen alkalommal tanulóink részt vettek egy testnevelés szakkörön. A feladatuk az volt, hogy egy-egy admonti diákkal párt alkotva, leírás és térkép alapján járják be az apátság, az iskola környékét és találják meg a megjelölt helyszínt. Ott egy szelfit kellett készíteni és elküldeni Andrea tanárnőnek. Ezen érdekes és szórakoztató feladat során a fiatalok kölcsönösen megismerhették egymást, diákjaink használhatták a német nyelvet.
A második délutánon megismerkedhettünk az 1074-ben alapított bencés apátság könyvtárával és múzeumával. Idegenvezetőnk egy, az apátságban élő magyar származású novícius volt, aki németül és magyarul tartott tárlatvezetést. Sok érdekességet megtudhattunk magáról az apátságról, a világ legnagyobb kolostori könyvtáráról, az ott lévő szobrokról és kötetekről.
Szerda délután a sporté volt a főszerep. Liezenben ellátogattunk egy falmászó csarnokba, ahol két oktató irányításával és segítségéével tanulóink kipróbálhatták az Ausztriában oly kedvelt sportot, a falmászást és a boulderezést. A boulderezésnél biztosítás nélkül másznak kisebb magasságban. Itt éppen ezért nagy koncentrációra és jó erőnlétre van szükség. A magasabb falakat kibiztosítva hódítják meg a falmászók. A mászót társa a földről biztosítja egy kötéllel, így ez biztonságosabb és magasabbra is juthat. Csoportunk bátor fiútagjai egészen a mászófal tetejéig jutottak.
Utolsó előtti napunk a természet jegyében telt Ausztria legfiatalabb nemzeti parkjában, a Gesäuse Nemzeti Parkban. A reggel hűvösében indultunk el két erdész vezetésével a forráshoz, hogy részt vegyünk egy kihelyezett biológiaórán. A foglalkozás során közelebbről megismerkedhettek a diákok a patakban fellelhető apró, szabad szemmel nem látható élőlényekkel, vizsgálódtak mikroszkóppal és hallhattak ezen élőlények életmódjáról, fontosságáról, a víz minőségét meghatározó szerepéről. Délután Johnsbachból induló túránk során gyönyörködhettünk a táj szépségeiben. Meredek sziklafalak és az Enns folyó medre mentén kialakított ösvényen sétálhattunk idilli környezetben. Megélhettük a háborítatlan természet szépségét és békéjét.
Az utolsó napunkat városnézéssel zártuk. Búcsúzóul betértünk az apátsági templomba, megcsodáltuk a város épületeit és a gyönyörködtünk a város határán csendesen folyó Ennsben. Útközben hazafelé betértünk Grazba, ahol az UNESCO Világörökség részét képező Eggenberg kastély kertjében tettünk egy sétát pávák és virágzó bazsarózsa bokrok között.
Ez az egy hét sokat adott mindannyiunknak: új és szorosabb barátságokat, elfogadást és életre szóló élményeket. Diákjaink sok tapasztalattal gazdagodtak: megismerhették közelebbről szomszédos országunk lakóinak mentalitását, bepillantást nyerhettek Ausztria kultúrájába, történelmébe, megérthették, mennyire fontos az összhang az ember és a természet között. Mindemellett használhatták német nyelvtudásukat, és reméljük, még inkább megkedvelik ezt az angolnál nehezebbnek tűnő, de napjainkban egyre fontosabbá váló nyelvet.
Bízunk abban, hogy mind a tizenkettő diákunk hasznára válik a későbbiekben ez az egy hét, és hogy a jövőben is lesz még alkalmunk hasonló utazásokon részt venni.
Kőszegi Zsanett és Csejteiné Libricz Henriett |
