Az idei tanévet rendhagyó módon egy különleges szemléletformáló érzékenyítéssel kezdtük el a 9.A osztályban. Augusztus végén, a gólyatalálkozó napján a diákok betekintést nyerhettek a látássérült és a vak emberek mindennapjaiba. A Látássérültek Vas Megyei Egyesülete képviseletében érkezett iskolánkba Bősze György elnök és Csiszár Tamás vakvezető kutyáikkal.
https://www.facebook.com/share/p/rWhK41oms2YMXr98/
Ezt megelőzően augusztus 22-én tantestületünk a Vakok Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye, Óvodája, Általános Iskolája, Szakiskolája, Készségfejlesztő Iskolája, Fejlesztő Nevelés-Oktatást Végző Iskolája, Kollégiuma és Gyermekotthona munkatársaival szakmai - módszertani megbeszélésen vettek részt, ahol kérdéseinkre igyekeztek a szakemberek kielégítő, megnyugtató válaszokat adni.
Póczikné Kiss Adél |
Látássérültek Vas Vármegyei Egyesülete oldalán megjelent cikk:
https://www.facebook.com/share/p/rWhK41oms2YMXr98/
Rendhagyó érzékenyítés
Augusztus utolsó napjaiban egy megtisztelő meghívásnak eleget téve egy különleges szemléletformálást tarthattunk Bősze Györggyel a Sárvári Tinódi Gimnáziumban. A beszélgetés apropóját az adta, hogy az egyik kilencedikes osztályban szeptembertől egy látássérült diák kezdi meg tanulmányait. A feladatunk tehát abban állt, hogy bemutassuk a látássérült és a vak emberek mindennapjait, ideértve a tanulást is.
A program két teremben zajlott: míg az egyikben Bősze György elnök a vakvezető kutyákkal kapcsolatos tudnivalókról beszélt, addig a másikban én a különböző technikai eszközöket mutattam be. Mindketten szót ejtettünk arról, hogy nem kell tőlünk félni, idegenkedni, hiszen mi ugyanúgy megálljuk a helyünket az életben, mint bárki más, legfeljebb egyéni megoldásokat alkalmazunk az egyes szituációkban. Valamint a helyes segítségnyújtásról is beszéltünk, kiemelve, hogy ez bár elég változatos, azaz egyén- és szituáció-függő, a lényeg ugyanaz: a tiszteletteljes kommunikáció.
Az eszközöknél az oktatásban használt eszközökre is kitértem, részletezve azok tulajdonságait azért, hogy ifjú sorstársunk és édesanyja, valamint a jelenlevő iskolai dolgozók egyaránt lássák e műfaj megoldásait.
Bár a kutyasimogatás és a kérdésfeltevés lehetősége is adott volt, a fiatalok (talán a korosztályukból adódó zárkózottság miatt) finoman szólva is passzívak voltak, reményeink szerint mégis elindult bennük egy szemléletváltás, figyelmesség a másik iránt. Valamint bízunk benne, hogy hamarosan tagjaink között köszönthetjük fiatal társunkat, és hogy tudtunk / tudunk valamit segíteni neki, hogy sikeresen vegye az előtte álló akadályokat is.
Ezúton is köszönjük a Gimnázium meghívását! Külön köszönjük a szállítást és a képeket Póczikné Kiss Adélnak!
(Csiszár Tamás)