Ezen a gyakorlaton az anyagok oldhatóságát vizsgáltuk biokémiai és emésztés élettani szempontból.
Az első vizsgálatban óraüvegre vizet tettünk, majd arra napraforgó olajat. Az apoláris étolaj nagy cseppekben úszott a poláris víz felületén. Tovább folytatva a kísérletet, az olajcseppekre őrölt fűszerpaprikát szórtunk. A paprika a nagyobb zsírcseppeket kisebbekre bontotta, azaz emulgeálta azt hasonlóan a máj által termelt epéhez. A magyar konyhában előszeretettel használt fűszer ezen tulajdonsága alapján segíti a zsírosabb ételek megemésztését.
A következőkben a tojássárgájában található lecitin oldhatóságát vizsgáltunk. Kémcsőbe vizet, majd olajat tettünk. Az előző tapasztalathoz hasonlóan az olaj a vízre rárétegződött. A két réteg erős rázás után is visszarendeződik. Ezután tojássárgáját tettünk az olajos vízre. Az ebben található lecitin ún. amfipatikus tulajdonságú molekula, azaz poláris és apoláris részeket is tartalmaz. Ha így rázzuk össze a három anyagot tartalmazó oldatot, már azt tapasztaljuk, hogy a víz és az olaj nem különül el rétegekre, hanem egy egységes, sárga színű folyadékot kapunk. A jelenség oka, hogy a lecitin poláris része a vízben, az apoláris az olajban oldódott. A mosogatószer is hasonlóképpen működik, így a kísérletet ezzel is megismételtük. Így válik érthetővé, miért lehet használni ezeket a vegyszereket olajos edények megtisztítására.
Az óra végén vörös színű ételfesték, a karmin oldhatóságát is elemeztük. Ez az anyag olajban jobban, vízben kevésbé oldódott, tehát a karmin apoláris, azaz lipofil oldhatóságú anyag.
Vigh Viktor
|