Időpont
2006. április
Résztvevők
Kurcsics Fanni 10.C, Süle Ádám 10.C, Pintér Ádám, Ferencz Zoltán 11.C, Kuti Melinda 10.A, Gaál Violetta 10.B, Balassa Viktor 10.A, Németh Áron 10.A, Molnár Tamás 10.A, Simon Ferenc, Fülöp Ákos, Kirschner László, Mészáros Richárd, Szalai Erika 14.T, Büki Albert + Márti, Vígh Viktor
Útvonal
Sárvár–Várpalota–Tés–Bodajk–Székesfehérvár–Sárvár
Részletes útvonal turistajelzésekkel
Tésről busszal a királyszállási leágazóig, onnan P+-on a Burok-völgyön át rátérve P-ra. Isztimérnél Busszal Bodajkra. Bodajkon P-on Az Alba régia forrásig. A Gaja-szurdokon át KP-on, majd K-en vissza Bodajkra.
Védett területek
Burok-völgy Természetvédelmi Terület
Képek
Élménybeszámoló
A rókakaland a Bakonyban
Az idén április végén a Bakony keleti részét tűztem ki úticélul, nevezetesen két szurdokvölgy bejárását. Péntek délután öt óra körül érkeztük Tésre, ahol megcsodáltuk Magyarország két legépebben megmaradt szélmalmát. Olyan mintha Don Quiote történetéből léptek volna elő, hatalmas integető karjaikkal. A Tési-fennsík amúgy hazánk egyik legszelesebb vidéke, eddig csak a "zöldek" tiltakozása miatt nem építettek ide szélerőműveket. A túrára készülésnél szálláshelyül a királyszállási tanya melletti területet választottam. Budai Emíla tanárnő azonban óvva intet, hogy azt a tanyát megvették az angolok (a magyarokat "kilakoltatták", golfpálya épült stb.) és nem szeretik a ha "zargatják" őket. Így maradt a jó kis útszéli, karsztos puszta, de nekünk tökéletes volt. A reggeli vakarózás, és reggeli után neki is vágtunk a Burok-völgynek. Ez a Bakony legfiatalabb természetvédelmi területe. A térkép szerint nehezen járható! És ez tényleg nem túlzó jellemzés, főleg nagy hátizsákkal. A völgyben ugyanis kidőlt-bedőlt fák nehezítik a haladást. Láttunk itt barlangot, tapostunk medvehagyma szőnyegen, felmásztunk nagy sziklákra. Tényleg szép! A kijövetel a völgyből igen rázósra sikeredett, mert nekiugrottunk egy az egybe az oldalának. Kis tüdőkiköpés és máris fent voltunk. Isztimér faluban kicsit lazítottunk, majd elindultunk a másik szurdok a Gaja völgy irányába. Útközben valahogy eltűnt a térképen kanyargó kék jelzés. Egy szántóföld közepén találtuk magunkat, egy nagy kapu előtt. Tisztára, mint a Jurassic Park! Rajta felírás: szigorúan tilos az átjárás mert vadászat van. Azért beugrottunk körbenézni, de tényleg hallottunk ugatást, lövést. Ennek fele sem tréfa! Nem volt mit tenni busszal kerültük meg a vadaskertet. Bodajkon kiderült a Gaja-szurdok is a vadásztársaságé! (Magyarországon mindent eladnak!?) Ez már hidegen hagyott bennünket. Bemásztunk és rövidesen megtaláltuk a szálláshelyet. Mennyei volt: kristálytiszta patak, forrás, padok stb. Este vacsiztunk és lefeküdtem. Éjfél körül ordításra ébredtem: – Tanár úr baj van! Egy róka szétszabta az egyik sátrat! Hirtelen alig tudtam rá reagálni: – Zavarjátok el azt a rókát! Persze – nagy bánatomra – egész este zavarták! Kiderült, míg kajáltunk a rókakoma bement a sátorba és amikor a tulajdonos ment lefeküdni, két csillogó szempár nézett vele szembe a sátorban. Szegény pára félelmében kikaparta a sátor oldalát. Másnap már nyugi volt. Kényelmesen végigsétáltunk a Gaja-patak szép szurdokán. Vonattal ötre értünk Sárvárra.