Tizenharmadik túra – Kelet-Mecsek

Időpont

2008. április

Résztvevők

Takács Boglárka 10.B, Győrfy Kitti 10.B Németh Gergő 10.B, Gömböcz Dóra 10.B, Németh Vivien (Kanizsai G., 10. oszt.), Horváth Norbert 10.B, Rácz Roland 11.D, Ferencz Zoltán, Pintér Ádám, Nagy Jácint, Grodvalt Ottó, Vígh Viktor

Útvonal

Sárvár–Pécs–Pécsvárad–Püspökszentlászló–Pécs–Sárvár

Részletes útvonal turistajelzésekkel

Pécsváradról S, majd P+-on Réka-völgyi erdészházig. Réka-völgy, Etelka-forrástól a K-ön, majd S a Zengőig. Zengőről S, SKZ-ön Püspökszentlászlóig. Innen K-ön, majd Z+K-ön, később Z+-on Hotel Kövestetőig. A hoteltől a K-en Árpádtetőig, és a Tripammér fáig. Innen Z-ön a Vízeséig. A Vízeséstől vissza a Z-ön, majd felfelé a P+-on, később a P,P+-on a Kantavári-forrásig. Innen P, Z+ a Kis-rétig. A Misinára a P-on és a sípályán másztunk fel.

Védett területek

Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet, Melegmányi-völgy Természetvédelmi Terület

Képek

Élménybeszámoló

Hát azt hiszem, az egyik legkeményebb túlélőtúrát tettük ez év tavaszán a Mecsekben. A célpont megközelítése vonattal, majd busszal péntek délután kettőtől, este fél tizenegyig tartott. Pécsváradon leszálltunk a buszról és a holdfény által megvilágított turistaúton, egyszeri eltévedés után ”már” hajnali fél egykor sátrat is vertünk a Réka-völgyben. Reggel csodálatos napsütésre ébredtünk, amit két órás zápor követett. Az Etelka-forrás melletti erdészház esőbeállójában vacogva vártuk, hogy végre kiderüljön! És lőn! Innentől kezdve csodálatos tavaszi verőfényben túráztunk. A rádiólokátortól megmenekült Zengőre kemény 1 órás kaptatóval lehet feljutni, de a panoráma mindenkit kárpótol érte! Láttuk a Misinát, de még Badacsonyt is! Sárdagasztós, csúszós földúton döcögtünk le Püspökszentlászló üdülőfaluba, ahol megebédeltünk. De az igazi túra csak most következett! A Kelet-Mecsekből többször jelzést váltva (és jelzést keresve ), az egykori feketekőszénbányák meddőhányóit kerülgetve, kb. 18-km-es túrával értük el az Árpádtetőt. A Mecsextrém kalandpark mellett már sötétben, szinte zombiként gyalogoltunk. Így az igen forgalmas 66-os főúton való átkelés extrémnek, sőt életveszélyesnek tűnt a fáradt idegeink miatt. Szerintem úgy este kilenc körül vertünk sátrat a teljes végelgyengülés határán. Az alvás azért regenerálta a csapatot, így reggel fitten sétáltunk le a Melegmányi-völgy mészkőtufagátjaihoz. A bükki Szalajka-völgy mecseki testvére fantasztikus látványt nyújtott, hiszen az előző napok esője miatt jócskán megduzzadt a karsztforrás és a patak vize. A kalcium-karbonátban gazdag víz a fák ágain kicsapódik és az édesvízi mészkő (travertínó) vízeséseket képez. Innen már erőltetett menetben, a karsztos felszíni formák tömkelege (dolinák, víznyelők, karsztforrások) mentén haladtunk felfelé a Mecsek északi oldalán. Az utolsó száz métert a sípályán tettük meg, kb. 25-fokos lejtő és némi káromkodás mellett. A Misina teteji kilátóból visszanéztünk a Zengőre. Ez kemény volt! A 35-ös busz hajmeresztő száguldással repített minket a pécsi vasútállomásra. Koraeste érkeztünk vissza Sárvárra.