2026. szeptember 23-án a Sárvári Tinódi Gimnázium alapításának 75. évfordulója alkalmából az iskola testnevelés és reál munkaközössége „Tinódi Olimpiát” szervezett a diákok számára, amelynek során különféle fizikai és szellemi feladatokat teljesítettek nyolc helyszínen. A rendezvénynek a sárvári Nádasdy-vár és környéke, a várpark területe adott otthont. Minden állomáson állomásfőnökök várták az osztályokat, akik az osztályfőnökük, illetve szaktanáraik kíséretében haladtak végig a számukra kijelölt útvonalon térkép segítségével.
A „Gólyahír és Csetlés-Botlás” állomás a várhídon várta az „olimpia” résztvevőit. Itt különböző ügyességi feladatokat kellett teljesíteniük a tanulóknak. A pálya végrehajtása időre történt, így az ügyesség és koncentráció mellett a gyorsaságra is szükség volt. A feladatok között szerepelt például gólyalábon járás, célba dobás, talicskában tolás. (Kovácsné Kertész Csilla)
A verseny második állomása, a „Dominó - Lantos-Logika” című kihívás a Nádasdy-vár ötös bástyájában, Németh Mihály állandó kiállításának helyszínén zajlott. A feladat szerint a gimnazistáknak 75 darab dominóból egy végtelen jelet kellett megformázniuk, majd sikeresen feldönteni a megépített dominósort. A második feladvány hat kiállított szobor arcáról készült fotó felismerését és azonosítását várta el, természetesen időre, minél gyorsabban. (Németh Andrea és Horváth Zsófia)
Az „Ágyúgolyó megszólaltatás - Ágyútűz” helyszínen az öregtorony melletti sarokbástyára idéztük meg Tinódi korát. Hangos durranások remegtették meg a levegőt, hiszen karbidágyút sütöttek el az osztályok négyfős csoportjai. Igazából még pattantyú sem kellett hozzá, elég volt borsónyi kalcium-karbid, néhány csepp víz, egy kávéspohár és egy gyufaszál. A jól sikerült robbanásoktól néha csengett a versenyzők füle. A dörrenés erősségét hangerősségmérő szenzorral mértük. Ez volt az alapja a sorrend megállapításának. Szoros verseny volt, és a próbatételt az erős szél is nehezítette. (Takács Attila és Pipics János)
Az „Ágyúgolyó átadás – Láncreakció” állomáson a diákoknak nemcsak gyorsnak, hanem precíznek is kellett lenniük. A feladat az volt, hogy egy vasgolyót juttassanak körbe a vár udvarán úgy, hogy láncot formálva egymásnak adogatják tovább. Aki kézbe kapta a golyót, az már nem léphetett vele, a továbbadás után pedig a lánc elejére kellett futnia. A pálya határainak megsértése, illetve a golyó leejtése esetén a csapatnak elölről kellett kezdenie a feladatot. Mivel a leggyorsabb csapat nyerte a játékot, így különösen fájdalmas volt ez a büntetés a hibázóknak, hiszen a stopper az újrakezdéskor is ugyanúgy pörgött tovább. A legjobb időeredményeknél érződött az összhang és a kiváló belső koordináció együttes hatása. Az osztályok többnyire nagyon jól megoldották a feladatot, és láthatóan élvezték is. (Nemes Attila és Mészáros Gábor)
A verseny ötödik állomásán a „Lyukas vödör hadművelet” várta a csapatokat, ahol a gyorsaság mellett a kreativitásra és a jól megválasztott taktikára is szükség volt. A feladat egyszerűnek tűnt, ám a megvalósítás már korántsem volt az: a csapatoknak egy dombon felfutva kellett vizet szállítaniuk, hogy megtöltsenek egy mintegy 40 literes tartályt. A teljesítés idejét mérték, így minden másodperc számított. A csapatok négy különböző eszköz közül választhattak: tésztaszűrő, 2 literes kancsó, 5 literes vödör és egy 25 literes lyukas vödör állt a rendelkezésükre. Minden osztály más stratégiát dolgozott ki: voltak, akik a kisebb, de biztosabb eszközökre esküdtek, míg mások a nagyobb vödörrel próbálták felvenni a versenyt még akkor is, ha abból útközben folyamatosan szökött a víz. A leggyorsabb csapat mindössze 54 másodperc alatt teljesítette a feladatot, míg a leglassúbbnak 2 percre volt szüksége. A verseny közben végig remek hangulat uralkodott, a gyerekek lelkesen küzdöttek a lehető legjobb időeredményért. És természetesen víz sem maradt a tartályban… Egyesek szinte teljesen szárazon megúszták a kihívást, mások viszont alaposan eláztak. A nevetésből és a jókedvből azonban senkinek sem volt hiánya. A „Lyukas vödör hadművelet” így nemcsak a gyorsaságról szólt, hanem a csapatmunkáról, a taktikai gondolkodásról és arról is, hogy néha a leglehetetlenebbnek tűnő eszközökkel is lehet sikeres stratégiát kialakítani. (Vörös Vivien Kitti)
A „Pókháló - Érintés nélkül” feladat során négy tanulónak – „légynek” – kellett átjutnia egy kötélből szőtt hálón úgy, hogy a „pók” ne kapja el őket. Egy lyukat csak egyszer használhattak, ugyanakkor az átjutás során segíthették egymást. Az osztályok először közösen kidolgozták a megfelelő stratégiát, majd ennek alapján hajtották végre a feladatot. A tanulók együttműködése és problémamegoldó képessége a legtöbb osztályban jól működött. A legügyesebb osztályoknak kevesebb mint egy perc alatt sikerült teljesíteniük a kihívást.
A „Falmászás - A hercegnő kiszabadítása” feladat összetett és biztonságos élménypedagógiai, csapatépítő játék volt, amely kiválóan ötvözte a fizikai kihívást a szellemi és kreatív feladatokkal. A versenyszám eseményei a sárvári várfalon zajlottak egy mesés kerettörténetbe ágyazva: a királylányt bezárták a várbörtönbe, majd szerelmese, a hős lovag és három hűséges segítőtársa útra kelt, hogy kiszabadítsa. A végrehajtáshoz komoly koncentráció, nagyfokú bátorság, szoros együttműködés (csapatmunka), a záró részben pedig kreativitásra volt szükség. A játék kezdetén a királylány felmászott a várbörtön falára (a várfal belső részén). Kezében tartotta a kendőjét és a titkos szabadító jelszót. A kendő leejtésével jelezte, hogy melyik cellában őrzik, így megkezdődhetett a mentőakció: a falmászás és a jelszó megszerzése. A lovag észrevette és elkapta a lehulló kendőt. Ezután három társa egy kötél és egy csiga segítségével felhúzta őt a magasba, egészen a várbörtön ablakáig. A csúcson a királylány átadta a titkos jelszót a lovagnak, akit a társai ezután biztonságosan leengedtek a földre. A leérkezés után a lovag átadta a jelszót három segítőjének, akik pantomim (activity) segítségével elmutogatták a szót az osztály többi tagjának. Amint az osztály kitalálta a titkos jelszót, a királylány hivatalosan is kiszabadult. Bár a feladat nagy magasságban zajlott és komoly bátorságot igényelt, a gyerekek végig teljes biztonságban voltak. A mászást-felvonást alpin technikai kötélbiztosítás kísérte, amely teljesen kizárta a leesés veszélyét. (Haraszti Zsolt)
A „Tinódi Olimpia” hetedik állomásán (Tinódi kincsesládája) az osztályoknak egy két lakattal lezárt kincsesládát kellett kinyitniuk. A hozzá tartozó kulcsokat a fűben és a várfal környékén rejtették el az állomásvezetők, de hogy ne legyen túl egyszerű a feladat, néhány olyan kulcs is került közéjük, amely egyik lakathoz sem illett. A kulcskeresésben összesen négy tanuló vett részt. Egyszerre mindig csak egyikük indult el: megkeresett egy kulcsot, visszafutott a ládához, kipróbálta valamelyik lakatban, majd visszaszaladt társaihoz, és kézbe csapással indította a következő versenyzőt. A négyfős csapat így váltotta egymást egészen addig, amíg mindkét lakat ki nem nyílt. Közben az osztálytársak a pálya széléről lelkesen segítettek: „Ott van egy kulcs!”, „Fordítsd meg!”, „Próbáld a másik lakatba!” A nagy izgalomban persze előfordult, hogy ugyanazt a kulcsot többször is kipróbálták, a nagy kulcs a kis lakatnál is tett egy kísérletet, és számos elmélet született arról is, vajon hol rejtőzhet az igazi nyitókulcs. Amikor végre mindkét lakat kinyílt, a ládában újabb feladat várta az osztályt: hat, a kulcskeresésben még nem szereplő tanulónak emberi gúlát kellett építenie. Itt nemcsak az erő és az ügyesség számított, hanem az is, ki tud gyorsan szervezni, ki vállalja az alsó sort, ki kerül középre vagy felülre, és hogyan lehet minél gyorsabban stabil formát kialakítani. Akadt némi tanakodás – és olyan is, aki kevésbé örült a füves nadrág gondolatának –, de a csapatszellem végül minden osztályban győzött. A stopper csak akkor állt meg, amikor a gúla elkészült és azt három másodpercig sikerült megtartani. Az állomás jól mutatta, hogy egy közös feladat megoldásához sokféle képességre van szükség: gyorsaságra, megfigyelőképességre, jó ötletekre, szervezésre, bátorságra és mindenekelőtt együttműködésre.
A feladatok megszervezését és végrehajtását több helyszínen is külsős segítők támogatták, így a Sárvári Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság és a Nádasdy-vár munkatársai, valamint Sebestyén Zsolt, Varga Csenge és Molnár Kristóf egykori tinódis tanítványok. A Sárvári Kalandpark a felszerelés biztosításával segítette a rendezvényt. Köszönjük, hogy ők is hozzájárultak a nap tartalmasabbá tételéhez! Az egyes kihívások olyan népszerűek voltak, hogy még a múzeum dolgozói is kipróbálták, illetve az éppen arra járó turisták is megcsodálták, lefényképezték az állomásokon zajló versenyt.
A verseny eredménye:
- helyezett: 12.B (46 pont)
Nyereményük: egy teljes napos adventi kirándulás és egy „passz” joker kártya, amely mentesíti a diákokat egy szóbeli felelet alól.
- helyezett: 10.B (44 pont)
Nyereményük: egy teljes napos adventi kirándulás.
- helyezett: 11.A (40 pont)
Nyereményük: egy „passz” joker kártya, amely mentesíti a diákokat egy szóbeli felelet alól.
dr. Kovácsné Simon Viktória |
