Időpont
2012. június 1-3.
Résztvevők
Bálint Klaudia 9.A, Bálint Levente, Gyürü Patrik 10.A, Lakner Gergely 10.A, Sélley Máté 11.C, Horváth Norbert, Horváth László, Rácz Roland, Szalai Erika, Grodvalt Ottó, Vígh Viktor
Útvonal
Sárvár–Budapest–Eger–Szomolya–Bogács–Cserépváralja–Cserépfalu–Eger–Budapest–Sárvár
Részletes útvonal turistajelzésekkel
Egerből a sárga jelzésen a kaptárkő tanösvény táblájáig. Innen piros háromszögön a kaptárkövekig. Vissza a táblához, majd piroson Szomolya felé. Itt jobbra piros háromszögön a szomolyai kaptárkövekig. A faluból piroson Bogácson át Cserépváraljáig. A cserépváraljai várromnál ismét piros háromszögön a kaptárkövekig. Cserépváraljáról nem jelzett úton Cserépfaluig.
Védett területek
Szomolyai Kaptárkövek Természetvédelmi Terület
Élménybeszámoló
Jelkeresés a holdfényben, avagy túlélőtúra a kaptárkövekhez
A zivatarfelhőket elhagyva fél kilenckor már Eger városában sétáltunk. A terv szerint másfél óra múlva az első kaptárkőnél verünk sátrat. Amikor elértük Dobó István várát, egy kicsit elbizonytalanodtam, mert nem láttam a sárga jelet. Ez volt az első alkalom – és sajnos nem az utolsó –, amikor lementünk a turistaútról. Kicsi városnézés és térképforgatás után végre a jelen voltunk. Míg a spinédzserek és a helyi menők befelé, a belvárosi bulikba tartottak, mi kifelé törtünk a civilizációból. Lámpára nem volt szükség. A holdfény világította meg a szőlőültetvények között felfelé kanyargó földutat. Nagyon kellemes volt az idő. Legyőzhetetlenek és vidámak voltunk. Eger fényei lassan mögöttünk maradtak, amikor az egyetlen úton elhagytuk a dombtetőt (és speciel a sárga jelzést J). Egy tanya mellett találtunk egy aszfalt utat, ami valahogy sehogy sem stimmelt. Elmentünk volna 2 km-t a jelről? Ez hihetetlennek tűnt! Lestoppolva egy autót kiderült, hogy mégis igaz. Egy hófehér dózer úton trappolva ismét megleltük a helyes utat. Valahogy a sors akarta, hogy újra letérjünk a jelről és éjfélkor még mindig a szőlők között kolbászoljunk. Ekkor már nem tűnt annyira kellemesnek az esti túra. Valami csoda folytán ismét meglett a jel és a kaptárkő tanösvény. Nem volt mit tenni, már későre járt, így a szőlők mellett sátraztunk. Egy könnyű csilis babos vacsi, és már durmoltunk is.
Másnap a madarak csivitelése és a permetező traktor berregése keltett minket. Egy kis reggeli, és nemsokára az első kaptárköveket tanulmányoztuk. A Bükkalján található hetvennél is több kaptárkő tipikus példája a földtani és kulturális értékek ötvözetének. A vulkanikus riolittufából a külső erők által kipreparálódott tornyokba eleink vallási vagy méhészkedés céljából ablakszerű, kaptáralakú üregeket mélyítettek. Különös látványok ezek a kúpok! A legszebbeket Szomolyánál láttuk a falutól pár perc sétára. Itt ebédeltünk a faluban, ahol a helyi kocsmáros elárulta, hogy Szomolya cseresznyefesztiváljára a legbüszkébb. Szomolyáról átsétáltunk Bogácsra. A fürdő következményeként szépen kiépült település feletti kilátóból belátható a Bükk és az egész alja. Bogácsról lassan emelkedő erdei úton, de már szemerkélő esőben túráztunk Cserépváraljára. Sajnos Cserépvára csak pár kőből álló rom. Az ifjúsági tábor mellett vertünk sátrat a lemenő Nap fényében.
Másnap a reggeli és a kávé elfogyasztása után úgy döntöttünk, hogy a bennszülöttek által javasolt úton – a „tejház mellett” – megyünk át Cserépfaluba. A miocén hasadékvulkanizmus riolittufájába mélyítették a helyiek a borospincéiket és a szegények a lakásaikat. Az egyik ilyen szépen helyreállított és berendezett barlanglakás volt a tejház, ami valójában tájház akart lenni. Itt is egy kicsit kavarogtunk, de viszonylag simán elértük Cserépfalut. Innen már a tömegközlekedést igénybe véve este fél tízkor Sárváron landoltunk. A jubileumi, azaz a huszadik túra is igen jól sikerült!
Ha egyszer eljössz egy túlélőtúrára, igen intenzív élményekben fogsz részesülni! Akár pozitív, akár negatív, de igen intenzív élményekben, amelyet egy életen át nem felejtesz el!
Vígh Viktor |
Ui.: Csak a résztvevőknek:
„- A teknős áz nem veszélyes!
- De ez egy aligátorteknős!
- Áligátor? Já, az nágyon veszélyes!”