2012. június 18-22-ig a szlovéniai Radenciben vettünk részt egy életmódtáborban. Májusban kaptuk a hírt, hogy a SI-HU pályázat keretében lehetőség van egy ilyen táborban részt venni. Kísérőtanárunk, Bognár Nóra tanárnő volt, akivel együtt vettünk részt a programokon, együtt éltük át a megannyi feledhetetlen kalandot.
Hétfő reggel, kissé fáradtan, nagy csomagokkal útnak indultunk. Velünk egy időben, egy másik, már szakmát tanuló csoport is részt vett egy táborban, Szentgotthárdon. A III. Béla Szakképző Iskola diákjai is velünk utaztak, miután letettük a tinódis csapat felét. Körülbelül 11 óra magasságában érkeztünk meg a diákszállóra, ahol elszállásoltak minket. A szobák elfoglalása után rögtön kaptunk ebédet, majd megkezdődött az ismerkedés a többi diákkal. Rövid eligazítás után egy kisebb sétát tettünk Radenciben, megtekintve az elkövetkező pár nap fontosabb helyszíneit. A sétát egy rövid pihenő követte, utána pedig mindenki kedvére sportolhatott a közeli sportpályán, mely az iskola udvarán volt található. Mi, tinódisok a röplabdapályát foglaltuk el, csatlakoztak hozzánk szlovén diákok is játék közben. Miután kellemesen kifáradtunk, visszamentünk a szállásra, megvacsoráztunk, majd pedig szabadidő volt, mindenki arra ment, amerre szeretett volna, de 10-re, kapuzárásra vissza kellett érni.
Kedden, egy korai ébresztő után, reggeli előtt egy kisebb „tornatúra” várt ránk. Lényegében egy kis kocogással megfűszerezett radenci gyalogtúra volt az egész. Sétáltunk, közben egy-két gyakorlatot végrehajtottunk. Visszamentünk a szállásra, megreggeliztünk, majd összeszedtük a csomagunkat és irány a fürdő! Mindenki kedvére strandolhatott, használva a nagy úszómedencét, vagy a kellemesen felfrissítő kinti-benti medencéket. Visszatérve a szállásra megebédeltünk, majd pihenőidő volt. A délutánt ismét sportolással töltöttük, immár a hétfőn összeállt csapattal. Estefelé pedig egy ügyességi versenyt rendeztek a diákoknak, ahol a kísérőtanárokból összeállított zsűri figyelte a verseny menetét. 4 csapat volt (Marela – esernyő, Pivo – sör, Spritzer – fröccs, valamint Vino – bor), melyet vegyesen alkottak radenci, lendvai, gotthárdi, valamint sárvári diákok. A Marela nevű csapat nyert, egy ponttal megelőzve a Spritzert.
A szerdai nap volt a legkeményebb, hiszen gyors reggeli után, még egész kellemes délelőtti időben útnak indultunk, hogy egy 10km-es gyalogtúrát tegyünk a Radencit körülölelő dombokon. Első megállónk egy kápolna tetején volt, kb. Radencitől 4km-re. Egy rövid pihenő után továbbindultunk, majd 2km után megvendégeltek minket friss bodzaszörppel, üdítő vízzel, valamint péksüteménnyel. Ott egy hosszabb, kb. fél órás pihenőt kaptunk. Végül egy újabb 4km szakasz után, kellemesen fáradtan visszaérkeztünk a szállásra. A túra még jobban összehozta a csapatot, elbeszélgettünk, hülyéskedtünk, és egy kicsit magyarul tanítottuk a szlovén diákokat, valamint mi is megtanultunk egy-két szlovén szót, kifejezést, mondatot. Délután mindenki azt csinált, amit szeretett volna, majd olyan 4 óra magasságában kimentünk a parkban, ahol a táborozás alapjait sajátíthattuk el. A következő állomások voltak: tűzrakás ágakból, gallyakból; csomókötés; iránytűhasználat; valamint egyszerű sátor- és hálózsákkészítés. Este, már megszokottan szabadprogram volt.
Csütörtökön már egy jó egységet alkotva, a nagy csapat meglátogatta a Radenska ásványvíz-palackozó üzemet. A nagy hőségben finom ásványvízzel csillapíthattuk szomjunkat. Az üzem vezetője kedvesen vezetett körbe minket, a magyarokra is gondolva, tolmács segítségével.
Visszaérve a látogatásból ebédeztünk, kicsit pihentünk, majd a Mura felé vettük az irányt egy 1,5-2 órás csónaktúrára. Ez volt a hét fénypontja. Eleinte nem tudtuk, miért mondták, hozzunk váltóruhát, de rövidesen megtudtuk. Heves csaták folytak a Murán a csónakok között, úgy vizeztük egymást, ahogy tudtuk. 3 nagy csónakkal mentünk, 6-6 evezővel. Az első csónakban ültünk mi, tinódis diákok, valamint pár szentgotthárdi. Minden csónakban vegyesen voltak az iskolákból. A 2. csónak „legénysége,” mely főként lendvai és radenci diákokból állt, megtámadott minket, de nem hagytuk annyiban a dolgot. A 3. csapat azt hitte, megúszzák a dolgot, ha lemaradnak. Hát nem jött össze. Az első 2 csónak összefogott, bevártuk őket, majd egyesítettük erőinket. Így a 3. csapat kapta a legnagyobb adag vizet. A túra közben páran megfürödtek a Murában, persze a csónaktól nem nagyon távolodhattak el. A kb. 21-2oC-os víz kellemesen hűsítő volt. Petanjciben (Szécsénykút) kötöttünk ki. Onnan busszal vittek vissza minket a szállásra. Csütörtök este tartottuk a záró estet, ahol jó zene mellett mindenki kedvére bulizhatott, jól érezhette magát.
A péntek a búcsúzásról szólt, valamint a pakolásról. Szomorúan vettünk búcsút újdonsült barátainktól, mondva „Nasvidenje!” Megígértük egymásnak, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy találkoztunk. Reméljük ez így is lesz. Körülbelül 6 óra magasságában értünk vissza Sárvárra az iskolához, ahol elbúcsúzott kis csapatunk, kellemes nyarat kívánva mindenkinek mondván: „Szeptemberben találkozunk!”
Összességében ez egy remek tábor volt. Megérte elmenni, mivel a szervező kijelentette, hogy jövőre is lesz, és ha összejön az idei csapatból pár ember, ki tudja, lehet, ismét elmegyünk. Feledhetetlen élményekkel gazdagodtunk utunk során, reméljük, még sok ilyen élményben lehet részünk, és a SI-HU együttműködés a jövőben is folytatódni fog.
Németh László |