Időpont
2004. szeptember
Résztvevők
Németh Dávid 11.A, Fitos Mihály 11.A, Poós Kornél 11.A, Büki Albert 12.N, Fülöp Nándor 11.C, Ferencz Zoltán 10.C, Simon Ferenc, Vígh Viktor
Útvonal
Sárvár–Budapest–Vámosgyörk–Gyöngyös–Mátrafüred–Kékes–Parád–Eger–Füzesabony–Budapest–Sárvár
Részletes útvonal turistajelzésekkel
Mátrafüredtől K+, majd Vízműtől K+ és Kr a Kékestetőig. Kékestől S, majd S+ az Erdőrezervátumban. K+-on felfelé , majd KS Kis-Sas-kőig. Onnan K, majd a Markazi-kaputól Z, majd ZO az Ilona-völgyi vízesés felé, majd újra vissza a Z-re Parádfürdőig.
Védett területek
Mátrai Tájvédelmi Körzet (a Bükki N. P. része)
Képek
Élménybeszámoló
Ősszel a Mátrát céloztuk meg. Mátrafüreden szálltunk le a buszról kb. este tíz körül. A táborhelyet a térkép alapján választottam: forrás, padok, távol a falutól. Tökéletes! A valóságban azonban egy "aprócska" probléma akadt vele! Andezitbe vágták a pihenőt, így sátorverésre aligha volt alkalmas. Új helyet kellett keresni. Mivel idefelé láttunk padokat, táborhelyet a műút mentén, ezért visszafele kellett sétálni vagy 1 km. Éjfél volt, mire megvacsiztunk és sátorba kerültünk. A hajnal csípős volt, de reggel szikrázó napsütésre ébredtünk. Reggeli után irány a csúcs, Magyarország legmagasabb pontja, a Kékestető! A benevári kaptató bemelegítésnek nem is volt olyan rossz. Persze jó volt egy kicsit szusszanni a romoknál. Folyamatos emelkedéssel nemsokára elértünk egy üreget, amelyet Remete-barlangnak hívnak. Innen már csak pár óra volt a csúcs. Délre értünk fel. Fent fénykép 1014 métert jelző csúcskőnél, gyönyörködés a csodálatos panorámában, ebéd és egy kis napozás a vénasszonyok nyarának utolsó sugaraiban. A pihenés talán hosszúra is nyúlt, mert nagyon vinnyogva vettük fel a hátizsákokat. A hegyről lefelé jövet megnéztük az Erdőrezervátumot és az Ilona-völgyi vízesést. Hétre értük el a pihenőhelyünket, a Szt. István-cseviceforrást. A parádi csevice méltán híres. A vulkáni utóműködés jeleként a forrás enyhén szénsavas, kénes és vasas ízű. Aki először iszik ilyet, annak talán egy kicsit furcsa az íze, de a víz nagyon egészséges. Reggel az Ilona-patak frissítő vize után megreggeliztünk és fájó szívvel, de újra buszra kellett szállnunk. Egerben akadt még egy óránk várost nézni, majd fáradtan értünk vasárnap este haza Sárvárra.