Nyolcszor nyolc a fiúktól

Égi tünemény?
Hasonló fajta.
Misztikus lény?
A világnak csodája.

Ismerem?
Nem teljesen.
Szeretem?
Övé a szívem.

Szerelmed bástyáját megmászni érdemes?
Lehetséges, de van hogy nem engeded.
Istennőként leszel velem kegyes?
Csak kedvedtől függ, mikor vagy heves.

Bábként rángatsz, akár csalfa szél,
De tűrök még testemben áramlik vér.
Mert múzsám vagy, mindenem, kedvesem,
Veled szeretném leélni az életem.

Oly vagy nékem, mint halnak a víz
Benned élek, s nélküled se tudnék
Elvesztésed gondolata számomra kín
Ha üldöznének, csak hozzád bújnék

Zord erdő dús lombja közt is
Bekúszik a napsugár
Ha egy szomorú napon látom Önt is
Oly érzés nekem, mint e rendetegbe a fénysugár

Zene sincsen dallam nélkül
Álmom pedig nélküled nincsen
S hajnalban mikor az ég már kékül
Te jársz fejembe kincsem

Lezárom szerény vallomásom
S ha kell búcsúzom is
Előtted örökké nyitva áll lakásom
Nézd el, ha művem kissé muris.

Minden évben eljön ez a nap,
Melyre a férfiak annyira várnak,
Hogy elmondhassák a nőknek,
Mennyire szeretik őket!

A nő a természet csodája életünknek,
A Nőt nekünk ajándékozta az Isten.
Virág, desszert, ajándék amit ők ilyenkor kapnak,
A sok-sok szeretetért, segítségért, amit ők adtak.

Szerető, anya, barát s még mennyi minden,
A férfiak életébe ők kellenek, IGEN,
Dicsérni titeket sokáig lehetne,
Inkább csak ennyit mondok ehelyett:

Szépséges nők,
Ó asszonyok,
Kívánunk boldog
Szép nőnapot!