|
A sárvári Arborétum nemcsak a város egyik kitüntetett virágos dísze és látványossága, ritka tengerentúli és távol-keleti fák gyűjteménye, szerelmespárok búvó, családok sétáló és nyugdíjasok pihenőhelye, hanem gazdag élőhely számos madár és vadon élő kisebb állat számára.
Mindenki ismeri az Arborétum nappali madáréletét: vadkacsák úszkálnak a Gyöngyösben, rigók szaladgálnak a gyepen és a fák alatt, a vastag ágakon és fatörzseken izgága harkályok dobolnak és csuszkák siklanak, kíváncsi cinegék nyüzsögnek az ágak hegyén és csattogó, fütyülő, csicsergő kórus szól a bokrok és fák koronájából. Kevesebben tudják, mi történik naplemente után, mikor a madarak többsége elhallgat, bár május-júniusban a „bulizós” fülemülék végigéneklik az éjszakát. Minden évszakban felhangzik a fülesbaglyok egyhangú „húúúúúú” éneke, és kora tavasztól késő őszig ott cikáznak a levegőben az éjszaka kis szárnyasai, a denevérek.
Ezeket a furcsa kis jószágokat kevés ember szereti, pedig az emlősök egyetlen repülő csoportjaként az evolúció egyik „high-tech” csúcsteljesítményének tekinthetők. Aki ezt nem éri fel ésszel, az gondoljon arra, hogy ami a szúnyogot megeszi, az csak hasznos állat lehet!
Bár az Arborétum öreg fái számos fészkelő helyet kínálnak az odúban költő madarak és az odúlakó denevérek számára, mesterséges odvak kihelyezésével még tovább növelhető e kedves és/vagy érdekes és hasznos állatkák száma. Ráadásul a mesterséges odvakban életük is – mérsékelt zavarás mellett – nyomon követhető.
Ezért – az ERTI és a sárvári Arborétum dolgozóinak pénzbeli és fizikai támogatásával – a Tinódi Gimnázium tanulói ez év kora tavaszán 30 madárodút és 20 denevérodút készítettek és helyeztek ki az Arborétumban. A 25 kisebb madárodúban főleg cinegék, csuszkák és légykapók megtelepedése várható. Öt nagyobb méretű madárodú is készült, amelyekbe esetleg befészkelhet füles kuvik vagy macskabagoly. A furcsa kinézetű, alul nyitott postaládára hasonlító, kátránypapírral bevont denevérodúkba törpe, durvavitorlájú, hosszúfülű, korai és pisze denevérek, esetleg más erdei „bőregerek” beköltözésére számítunk. A fenyődeszkák odúkká alakításában az iskola technikai dolgozói – Pista bácsi és Takó úr – nyújtottak nélkülözhetetlen segítséget a változó lelkesedésű tanulóifjúságnak.
Bár az odúkihelyezésnek is voltak izgalmas pillanatai – az ötméteres létra csúcsán egyensúlyozó ifjú hölgyek, valamint a földről nekik szurkoló fiatalemberek számára is –, az igazi élményt mégis az április vége felé várható odúellenőrzés jelenti majd.
| dr. Gidó Zsolt (Békakirály) |
 |
| Fényképek |
Pictures
