A Nyugat-magyarországi Egyetem Természettudományi Kar állattani tanszéke ebben az évben is megrendezte hagyományos terepgyakorlatát, amelyen ezúttal a Premontrei Szent Norbert Gimnázium, a Selye János Egyetem és idén elsőként iskolánk is részt vett. Az egyetemisták és a szombathelyi diákok már május 23-án, hétfőn elindultak. Felfedezték a szőcei tőzegmohás láprét csodáit és megismerkedtek annak élővilágával. A mi csapatunk: Lysewycz Adrienn (10.A), Binder Natália (10.B), Pipics János (11.B) és Nagy Gábor tanár úr 26-án hajnalban csatlakozott. Éjfélkor indultunk Szombathelyről busszal, majd miután felvettük a többieket, hosszú utazás következett egészen Koperig.
Reggel értünk le a szlovén tengerpartra. Szlovénia 1991-ben szakadt el Jugoszláviától. Az új állam nagyjából 50 km-t kapott az Adria partvidékéből. Ez a rövid szakasz azonban nemcsak ökológiailag különleges, hanem igazi festői táj. Mediterrán éghajlatú, és ez ottlétünkkor érződött is. Az egykori keménylombú erdőkből azonban már nem sok maradt, a helyüket az olaszul macchiának nevezett szúrós, örökzöld bozót vette át. Bár a helyiek mindent megtesznek, hogy a növényzet is a mediterrán érzést tükrözze, a partvidék mégis inkább egy átmenetnek tűnik.
Szlovénia egyetlen kereskedelmi kikötője Koperben található, ott kezdődött a csütörtöki program. Miután megérkeztünk, a kikötőbe sétáltunk, ahol egy merítőháló segítségével különböző élőlényeket fogtunk, amikről aztán a terepgyakorlat vezetői tartottak előadást. Ezután megnéztük a belvárost is. A középkori épületek, a velencei jelképpel ellátott palota, a kisebb terek, a klasszicista házak és az olaszos hangulatú sikátorok teszik Kopert különlegessé. Rövid túránk a halpiacon ért véget, majd a busszal a pirani kempingbe mentünk.
A sátrak felállítását követően újabb túra következett. A meredek hegyoldal megmászása után egy kőkereszt árnyékából gyönyörködtünk a Strunjani Nemzeti Park nagyjából 70-80 m magas lepusztult sziklafalában és a tengerben. Egy kanyargós ösvényen jutottunk le a partra, ahol úszásra és búvárkodásra volt lehetőség. A környék geológiáját, valamint a begyűjtött állatokat és növényeket egy előadás keretében ismertük meg.
Este az utolsó program Piran városának megtekintése volt. A tenger gyönyörű színekben pompázott, a naplemente pedig káprázatos látvány volt. Piran egyébként ugyanolyan ékszerdoboza az Adriának, mint Koper. Különlegességei: a Tartini tér, rajta a zeneszerző háza, a régi templomok, a tenger közelsége és a nyüzsgő, part menti sétány. Másnap reggel még csodálatosabb volt. A kristálytiszta tenger, a sziklák és a lágyan ringó hajók vezettek el minket az akváriumig. Az 1964-ben alapított intézményt nemrég újították fel. A pénztárnál egy üvegpadlón keresztül római romokat figyelhettünk meg, de a legérdekesebbek kétségtelenül a különböző tengeri élőlények voltak. Bár nem kifejezetten nagy, a pirani akvárium mégis kihagyhatatlan a környékre látogatók számára.
A délután folyamán került sor az utolsó programra. A skocjani barlangot méltán nevezik Európa föld alatti Grand Canyon-jának. A hatalmas, cseppkövektől ékes természeti képződmény legkülönlegesebb része a Reka folyó kanyonja, ami a felszín alatt kb. 160 m mélyen található. Felette 50 m magasan ível át egy híd, amin keresztül átjuthatunk a barlang egyik részéből a másikba. Az ember ilyenkor elgondolkodik a természet erején, és persze kicsinek érzi magát e lélegzetelállító képződmény méreteit látva.
A barlang megtekintésével ért véget a terepgyakorlat. Hazafelé a tájban gyönyörködtünk: Ljubljana, a Karavankák hófedte csúcsai és közben 14 alagút, köztük két 2000m-nél is hosszabb.
Mindent egybevetve, a két nap hamar eltelt. A feszített tempó és a sok program miatt azonban nagyon tartalmas volt. A tinódis csapat péntek este tíz óra körül szállt le a buszról sok élménnyel gazdagodva Szombathelyen, az egyetem előtt. Reméljük, hogy lesz még alkalmunk részt venni hasonló terepgyakorlatokon, de az biztos, hogy erre sokáig emlékezni fogunk.
Pipics János 11.B osztályos tanuló |
További fényképek |