Időpont
2016. szeptember 23-25.
Résztvevők
Bolla Rebeka (10.A), Varga Rebeka (10.A), Skriba Ágnes (10.C), Tuba Bence (12.C), Szakál Erik (12.C), Laczó Bettina (13.T), Lőke Anna (13.T), Vincze Lívia (13.T), Kajáry Bálint, Bödőcs Piroska, Horváthné Tischler Noémi, Horváth Péter, Pintér Ádám, Horváth László, Ferencz Zoltán, Nagy Jácint, Kendi Anikó, Balassa Viktor, Szalai Erika, Takács Attila, Grodvalt Ottó, Grodvaltné Martos Veronika, Vígh Viktor
Útvonal
Sárvár–Tatabánya–Vértestolna–Baj–Tata–Sárvár
Részletes útvonal turistajelzésekkel
A tatabányai vasútállomástól a P jelzésen a Turul szoborhoz, onnan P, majd S jelzésen. Az S-ről az SO-ra váltva. A SO-n továbbhaladva egy földúton a kék jelzésre áttérve a Vértestolnára vezető aszfaltútig. Onnan K+ jelzésen a faluba. P+-on, majd P-n a Hideg-kút felé a körtemplom romjaiig. Innen S-n Bajon át Tatára.
Védett területek
Gerecsei Tájvédelmi Körzet, baji Lábas-hegy fokozottan védett terület
Élménybeszámoló
„Kettő az egyben túra” - így hirdettem a szeptemberi gerecsei túlélőnket. A cél ugyanis kettős volt. Egyrészt egy jót túrázni a Gerecsében, másrészt kipróbálni Magyarország legkeményebb via ferrata útvonalait.
Péntek délután öt órára már fel is dobtuk magunkat a tatabányai Turul-szoborhoz. (Feldobtuk alatt értsd: nagyhátizsákkal izomból felmásztunk a hegyre úgy, hogy mindenkiről folyt a verejték). A csapat itt három részre vált. Az első csoportnak gyorstalpalós tanfolyamot tartottunk Nagy Jácinttal (fotós, ipari alpinista, majdnem földrajz tanár) arról, hogy hogyan kell a via ferrata útvonalakon a kapott felszereléssel mászni. Mihelyst ez megtörtént, a bátor vállalkozók el is indultak a legkönnyebb útvonalon, amely mint utólag kiderült nem is volt annyira egyszerű. A második egység elment megnézni a Ranzinger Vince kilátót. A maradék túrázók vigyáztak a csomagokra és pihengettek. Később váltottunk, így aki nem látta a kilátót még, most az is megnézhette.
Bár Tatabánya nem szép város, az elhelyezkedésére pont az ellenkezője igaz. A hófehér mészkőből álló Kő-hegy és a rajta álló óriási Turul-szobor már messziről vonzza az ember szemét. És ha valaki feljut a szoborhoz, csodálatos panorámát láthat, a várost körbeölelő táj szemet gyönyörködtető. Mindig is szerettem volna itt aludni és elkészíteni a város éjszakai fényképét! A szálláshelyül választott mező nagyon kulturált volt, padokkal, tűzrakókkal. A tizenhárom sátorból álló táborunk látványa reggel tiszteletet parancsoló tömeghatást keltett.
Reggeli után néhányan a legkeményebb vasalt utat is kimásztuk. Ezt már csak a jó kondiban lévő, tapasztalt via ferrátázóknak ajánlom! A feladat nehézségének köszönhetően majdnem dél volt, mire nekivágtunk az erdőnek. Az ebédet a Természetbarát-forrásnál szerettük volna elfogyasztani, ami végül is megtörtént, bár a forrást nem találtuk meg. Állítólag kiszáradt. A következő pihenőnk Vértestolnán volt, ahol feltöltöttük az akkorra pár csepp vízzé apadt készletünket. Nagyon jól esett a kis szieszta és szerencsére az idő is kellemes maradt. Az esti szálláshellyel ugyanakkor majdnem gondunk akadt, ugyanis kiderült, hogy vadászidőszak van pont akkor és pont ott, ahol sétálgatunk. Hát, nem életbiztosítás ilyenkor a sötétben túrázgatni az erdőben. Persze a hangoskodás és a fejlámpáink fénye miatt nehéz lett volna minket vadnak nézni. Ráadásul a vadászok éppen otthon mulattak (ezt útközben tapasztaltuk), így a Hideg-kút forrás melletti szép erdő megfelelő táborhely lett.
Másnap, reggeli után Baj felé vettük az irányt. A Szent Péter körtemplom romjait kis híján elkerültük. A baji Lábas-hegy sárga jelzése már a fokozottan védett erdő peremén halad. Az északi kitettség, a szurdokszerű völgy extrazonálisan növekedő bükköst hozott létre, amelynek látványát már csak a tatai Öreg-tó partja tudta felülmúlni. Itt ebédeltünk. A túra a tatai vasútállomáson ért véget, ahonnan hazafelé vettük az irányt.
Ha eljössz egyszer egy túlélőtúrára, akkor igen intenzív élményekkel fogsz gazdagodni! Pozitív vagy negatív, de nagyon intenzív élményekkel, ezt garantálom!
Vígh Viktor |
Pictures
