Időpont
2019. szeptember 27–29.
Résztvevők
Laczó Bettina, Fülöp Ákos, Horváth László, Horváth Péter, Nagy Jácint, Grodvalt Ottó, Vígh Viktor
Útvonal
Sárvár – Budapest – Eger – Bükkzsérc – Felsőtárkány – Budapest – Sárvár
Részletes útvonal turistajelzésekkel
A Bükkzsérc melletti Hór-völgyi elágazástól a kék kereszten. 8 km megtétele után, a kékre váltva a Pazsag Erdészházig. Onnan tovább a kéken, míg belép a zöld jelzés. Innen északra tartva az útjelző tábláig, ahonnan zöld, majd kék körön a kék keresztig. A jelzésen a Hereg-rétig. Tovább a kék kereszten újra a kékig és azon sétálva a Stimecz házig. Kisvonattal Felsőtárkányba.
Védett területek
Bükki Nemzeti Park
Élménybeszámoló
(H)Ideglelés a Bükkalján
A lelkesen jelentkező harmincöt emberből végül – mint a mesterlövészek vagy törpék – heten indultunk útnak a Bükkaljára. Mivel a kis létszám lehetővé tette az autóval való közlekedést, és ezzel időt is nyertünk, kocsival oldottuk meg a lejutást Bükkzsércre.
Egy étterem (és múzeum) épülete mellett ütöttünk sátrat kihasználva a vendéglátóipari egység kínálatát egy vacsora erejéig. Reggel a játszótér kényelmes székeinél és asztalainál kajáltunk, majd a hátizsákkal a vállunkon megindultunk felfelé a Hór-patak völgyébe. Az első megállónk a Subalyuki-barlanghoz vezetett. A neandervölgyi ember korában lakott barlang nagy része el van zárva a látogatók elől, de a természetes ablak és a kilátás miatt így is érdemes oda felsétálni. Innen kényelmesen tovább mentünk egy elhagyott kőfejtőhöz, majd az Oszlai tájházhoz. A Hór völgye elég forgalmas volt. A rossz minőségű dózerúton kerékpárosok, motorosok, sőt szafari autók hagytak el bennünket. A hűvös, ugyanakkor szép szurdokból egy másikra váltva jutottunk a pazsagi erdészházhoz. Itt gyönyörű napsütésben ebédeltünk. A levesek és tészták utáni sima, lightos tempó miatt sajnos a Bükki-fennsíkra már nem volt esélyünk feljutni, de a dombok közötti mészkősziklák látványa így is csodálatos volt. Sötétedés előtt értünk le a Hereg-rétre, ahol szerencsétlenségünkre egy forrás sem működött. Víz nélkül nagyon meg lettünk volna szorulva, így rögtönöznünk kellett. Egy kedves pár levitte egyikőnket a Tamás-kúthoz, ahonnan friss forrásvízzel tért vissza. Estére az idő igen rosszra fordult. Fújt a szél és esett az eső. Kénytelenek voltunk bevackolni magunkat az esőházba, amelynek az oldalát a sátrainkkal tettük szélállóvá. Vacsora után úgy döntöttünk, hogy nem verünk sátrat, hanem itt bivakolunk. Ez jó ötletnek tűnt. De hajnalra a szél tovább erősödött és nagyon lehűlt a levegő. A sátrak nem zárták le hermetikusan az oldalát a bivaknak, így csak úgy húzott be a hideg levegő. Még az orrunkat is behúztuk a hálózsákjainkba! Reggelre kiderült, hogy valaki hajnalban, a szarvasbőgés közepette verte fel a sátrát a mezőn, míg mások új helyre költöztek a házon belül. Igazi (h)ideglelés lett ez a bivak! Többet ilyet nem csinálunk, az biztos! Reggel a szél szétoszlatta a felhőket és ragyogó napsütésben sétáltunk le a kisvonat felső megállójához, a Stimecz-házhoz. A Felsőtárkány felé történő vonatozás már csak a habja volt ennek a bükkaljai tortának, akarom írni túrának. Bükzsércre való visszajutásunk kulcsa az egykori STG-s igazgatónő (Inczéné Lazarevics Katalin) és férje kezében volt, akik kocsikkal transzportáltak minket az autóinkhoz. (Ezt utólag is köszönjük nekik!) Este kilenc körül értünk Sárvárra.
A túraleírás végéről nem hiányzik a szokásos zárszó: ha eljössz egyszer egy túlélőtúrára, akkor igen intenzív élményekkel fogsz gazdagodni! Pozitív vagy negatív, de nagyon intenzív élményekkel, ezt garantálom!
Vígh Viktor |