Gimigaléria IV.

Egy középiskolában a „TOVÁBB" kifejezés leggyakrabban a jövő tervezésével kapcsolatban kerül elő. 'Hol tanuljunk, merre haladjunk TOVÁBB?' - kérdezi minden generáció. A vén diákok aztán elballagnak, „TOVÁBB, TOVÁBB”, és évfolyamok váltják egymást újra és újra.

A Gimigaléria IV. kétéves, kényszerű várakozás után nyílik meg. Sok diák, akinek munkája a falakon látható, már elballagott iskolánkból. Éppen ezért ez a kiállítás térbeli, időbeli kapcsolódás hagyományainkhoz, emlékeink továbbadása, de egyben újraindulás, TOVÁBB-haladás is.

TOVÁBB-ra is izgalmas technikákkal dolgozunk, amelyek kicsalogatnak bennünket az én „nem tudok rajzolni” békésnek tűnő mozdulatlanságából.

Az alkotás közösségi élmény. Az egyéni energia megsokszorozódik, amikor létrehozunk valamit. De lehet egyéni fejlődésünk pillanata is. A kiállítás képei gyermekrajzok, tehát úgy tökéletesek, ahogyan vannak. A vonal félrecsúszhat, lehet rojtos a vágás, csöppenhet a tus. Attól még gondolat, cél, kitartás, eredmény, így fejlődhetünk TOVÁBB.

TOVÁBBadjuk a hagyományokat: Sárvár kulturális öröksége remek kiindulási pont a művészettörténet tanításához is, de az itt élő művészek életműve, a kiállítások, az építészeti örökség is fantasztikus inspiráció.

Iskolánk ebben az évben ünnepli fennállásának hetvenedik évfordulóját, kiállításunk ezért jubiláló intézményünk köszöntése is egyben.

Végezetül hálámat szeretném kifejezni Kondor János festőművész úrnak, hogy meghívására ismét a Folyosó Galéria vendégei lehetünk. Köszönöm Takács Zoltán Bálint igazgató úr és a Nádasdy Kulturális Központ munkatársai segítségét a kiállítás megrendezésében.

Grodvaltné Martos Veronika
vizuális- és környezetkultúra tanár

Pauszgrafika

A pauszgrafika első szárnypróbálgatásaira már 2015-ben sor került, amikor egy csoporttal elkezdtünk kísérletezni a térhatások forgatásával, formai, grafikai átalakításával. A kiállításon most látható munkák a romantika, eklektika időszakához kapcsolódnak. Korabeli divatrajzokat és nevezetes épületek motívumait kapcsoltuk össze.

Az egyik sorozathoz Sárváron készült fotókat is felhasználtunk: felosztottuk a várost és a különböző utcák jellegzetes homlokzatait a diákoknak kellett megörökíteniük. Mindegyikről kértem frontális és rövidülésben készült képet is. Az így kapott szokatlan nézőpontok köszönnek vissza a kompozíciókon. A vonalakból ráismerünk egy-egy utcarészletre, de biztos fogódzót nem kapunk, forog a tér, és az idő. Mégis otthon érezhetjük magunkat ebben a kavargó világában.

Dioráma - képzelet, látvány, tér, kontúr, fény

A diorámák térbeli képek. A barokk korban virágkorát élő műfaj máig jelen van a művészetben, sokféle módszer, anyaghasználat ötvöződhet benne.

A Gimigalérián látható megoldások papírrétegek komponálásával születtek 2018 első felében. Végh Martin emlékére rendeztünk iskolai pályázatot, aki iskolánk sokszínű tehetségű diákja volt, de súlyos betegsége legyőzte - fiatalon hagyott itt bennünket. Témaként a mondák világát határoztam meg, ami Martin legkedvesebb kutatási területe volt.

A diákok kettesével, esetleg hárman dolgoztak, de a folyamat nagyobb összefogást is eredményezett. Például az egyes képrétegeket elválasztó távtartókat vastag hullámkartonból darabolták; -ami valljuk be, kellemetlen, aprólékos munka. Aki gyorsabban haladt és maradt feleslege, továbbadta a többieknek. De az is előfordult, hogy kialakult a munkamegosztás: néhányan felcsaptak távtartó készítő kisiparosnak, ezzel segítve a többiek munkáját.

A feladat egészen másfajta gondolkodást igényelt, mint amihez hozzászoktunk. A látvány tervezése, a térrétegek kapcsolatának megteremtése mindenkinek megdolgoztatta a szürkeállományát. A kezdeti tanácstalanságot felváltotta a lázas munka, fogyott az idő, folyt a tus, kimerültek a technokol készletek és végül csodálatos művek születtek.

A legnépszerűbb téma kétségkívül a csodaszarvas motívum volt, de készültek képek a vérszerződésről, a tordai hasadékról, a nándorfehérvári diadalról, vagy Szent Lászlóról, Mátyás királyról is.

Batikolás

A vírus megjelenése előtti tanévben rengeteget batikoltunk. Nagy lábasokban kevertük a színes festőleveket, pólókat hajtogattunk, kötöztünk. Elkészültek a rajzterem ablakainak gyönyörű függönypárjai is. Mindegyik darab egy-egy osztály munkája, élménye, emléke.

Online oktatás

Online oktatásban mindenki bajban van, aki szeret tanítani, de feleslegesnek csak a középiskolai rajztanár érzi magát. Egy darabig művészettörténeti kurzust tart, elmond mindent, amire korábban nem volt ideje, és teszteket farigcsál. Aztán rendbe rakja az online galériákat, majd kitalál háromszor annyi feladatot, mint amennyit kell, hogy mindenki válogathasson kedvére. Utána örül a beérkező megoldásoknak és türelmesen ráncolja a homlokát a késedelmeskedőkre várva.

Az online oktatásban készült munkákat a kiállításon elhelyezett QR kódok segítségével lehetett megtekinteni.

Dixit-kártyák receptre

Az online oktatás 2021 májusában véget ért a gimnazisták számára, és úgy tűnt, rövid az idő, hogy létrehozzunk valamit. A visszatérés egyszerre volt sokkoló és örömteli.

A Dixit először közös játékra adott lehetőséget. Utána megfigyeltük az eredeti játékkártyák fura, szürreális képeit.

Van e recept?

Talán valami ilyesmi: kapcsolj össze formailag két dolgot, aminek fogalmilag nincs köze egymáshoz, majd rajzold meg, annyira realisztikusan, amennyire tudod.

Hát így. Színes képekkel teli újságokból gyűjtöttük a formákat, majd a tervek alapján színesceruzával dolgoztunk. (Ezek a rajzterem mostohagyermekei - szinte haragszom rájuk, nagyon ritkán használjuk őket, de ehhez a feladathoz éppen rájuk volt szükség.) A kártyák alapanyagául pedig tudtuk használni a nyomdából kikerült maradék papírcsíkokat. Hogy kinek milyen asszociációt rejt a végeredmény? …erre nincs recept.

Aranymetszés

Az aranymetszés ősi és örökérvényű arányrendszer. A hozzá kapcsolódó feladatok során általában sík felületen kísérletezünk. Az egyszerű, geometrikus formákból változatosan építkezhetünk. Olyan ez, mint egy kirakós játék, éppen ezért csoportosan is űzhető tevékenység. A végeredmény gyakran valamilyen organikus alakzatra emlékeztet.

A kiállított kompozíciókat a kilencedikesekkel tudtuk elkészíteni a 2021. májusi jelenléti oktatás heteiben.

Streetart

Magunk mögött hagyjuk a biztonságos A4-est

Az „A4-es közúton” mindenki otthon van, ismert pálya. 45 perc kényelmes satírozgatással célhoz érhetünk. De mi lesz velünk, ha kilépünk ebből a keretből, és körülnézünk? Üres falakra képzelhetünk ablakot, megnyílhat lábunk alatt a föld.

Játékba kezdtünk az idei tanévben végzős diákjainkkal. Bejárva az iskolát, ablakot, lépcsőket, polcokat emeltünk - vágtunk - törtünk, pedig kalapács és véső helyett csak a perspektíva és az axonometria egyszerű szabályait alkalmaztuk.

Amikor pedig azt látom, hogy egy rajzórában megfáradt negyedikes diákom elszántan dolgozik, sőt irányítja csapatának munkáját a siker érdekében - az ábrázolt terek fölé emelkedem és boldogságban lebegek pár órát…

Természetesen

A természetes anyagok használatától kultúránk szekere jócskán elkanyarodott. Napjainkban a képzőművészet, iparművészet által felhasznált anyagok, vagy a különböző „csináld magad” kézműves technikák alapanyagai is gyakran műanyag alapúak - sajnos. Ezért nagyon izgalmas, inspiráló, amikor természetes anyagokat használunk rajz órákon, vagy egyszerű eszközökkel dolgozunk.

A kiállításon látható kerámialapok készítéséhez még tavaly vásároltam meg az agyagot - rosszul tűrte ugyan az online oktatást, de azért sikerült feléleszteni a szikkadt tömböket az idei tanév elején. Végre kipróbálhattam, milyen egy osztálynyi középiskolással formát adni a sárnak: gyúrtunk, sodortunk, karcoltunk.

Kerámiacsempék arcokkal

A tizedikesekkel az emberi arc stilizálásának végtelen távlataiba pillantottunk be. A tervezési folyamatnál az volt a célom, hogy a játékosság fontosabb legyen, mint a másolás, konzerv megoldások helyett egyéni ötletek jelenjenek meg.

Mivel a technika lehetővé tette, a vonalas, leegyszerűsítő-stilizáló megoldások mellett megjelent a térbeliséget közvetítő árnyalás is. De ez nem volt elvárás, sőt! A kerámia csempék hagyományosan inkább az erőteljes motívumok hordozói. A legfontosabb vizuális kérdés a felület kitöltése, a pozitív - negatív formák játéka, az erőteljes, karakteres kontúrok megrajzolása.

A falakon látható művek első kísérleteink ebben a témában - és minden tökéletlenségük ellenére a kedvenceim. Nagyon élveztük a munkát - minden munkafolyamat izgalmas volt tanárnak, diáknak, takarítónőnek egyaránt... Mert az agyag nem gyurma: meghajlik az akaratunk előtt, de van saját természete is, amit tiszteletben kell tartani. Nem is sár, bár mintha sáros lenne tőle minden. A megszáradt agyaglapocska már véglegesnek tűnik, de valójában még olyan esendő. Elég egy pohárnyi víz és visszatér a puha formátlanságba.

Miközben dolgozunk, kiderül jónéhány dolog: ki az, aki még nem fogott sodrófát, kinek lesz az agyagból is labda a kezében, ki formál belőle rögtön tanár karikatúrát. Valaki gondosan ügyel a ruhájára, a másik könyékig merül az élvezetbe. A kedvenc pillanatom, amikor az amúgy szószátyár osztályban az óra közepe táján beáll a csend: a száradt agyagfelületet kaparja mindenki, nem futhat mellé a vonal, figyelni kell. Szóval nem volt menekvés: agyagozott három héten át négy osztálynyi kamasz.

Sárvári házak homlokzatai

Megbecsüljük-e azt az építészei örökséget, amit a 19-20. század hagyott nekünk? Hőszigetelés, burkolás közben gyakran felbomlik a régi házak homlokzatainak eredeti arányrendszere, eltűnik egy-egy jellegzetes motívum.

Kis kerámialapokon sárvári házak homlokzatait idéztük fel. A sgraffitohoz hasonló karcoló technikával dolgoztunk. A tervezéshez saját fotókat, internetes felületeket is használhattunk. A gyűjtemény még közel sem teljes, de a várost, városokat járva innentől kezdve már rááll a szemünk, és észreveszünk sok házat, amely még őrzi a régi méltóságot. Talán őket is megkarcoljuk egyszer.