In memoriam Takács Mária

Iskolánk egykori pedagógusa, Takács Mária nyugalmazott történelem–földrajz szakos tanár 98 éves korában elhunyt. 

Takács Mária életútja

A csöngei kántortanító – Takács László és felesége Német Mária – első gyermekeként jött a világra 1926. április 21-én. Vallásos neveltetésben részesült nemcsak otthon, de iskoláiban is. Pápán és Sopronban is tanult apácanővérek zárdáiban. 1950-ben Szegeden kapta meg földrajz–történelem szakos tanári diplomáját. Friss diplomásként Kőszegen, a gimnáziumban kezdett el tanítani, ahol egy végzős lányosztály osztályfőnöke lett. A korkülönbség tanítvány és tanár között nem volt több, mint 6 év, de ez nem okozott problémát, sőt még inkább összehozta őket. Tanítványai élete végéig tartották vele a kapcsolatot telefonon, levélben és rendszeresen osztálytalálkozókat is szerveztek.

Kőszeg után Szentgotthárd következett, ahol egy kollégium vezetését bízták rá, majd 1956-tól a sárvári leánykollégium igazgatója lett. Közben még tanított a sárvári gimnáziumban is.

A háborús évek és annak utóhatásai megnehezítették az ő életét is, de végül szakmájában sikeres és elismert ember lett. Többször kapott kiváló pedagógus munkájáért kitüntetést, néhányat megnevezve a teljesség igénye nélkül:
1968. – Az oktatásügy kiváló dolgozója
1982. – Kiváló pedagógus, pedagógus szolgálatért emlékérem
1984. – Középiskolai diákotthonok kollégiummá válásának 25. jubileuma alkalmával oklevél

Népművészként is tevékenykedett, 1976–1978-ig elvégzett Velemben egy „díszítőművészeti-hímző” tanfolyamot.

A szegedi egyetemtől még átvehette személyesen 2000-ben arany-, majd 2011-ben gyémántdiplomáit, de rubindiplomáját 2019-ben már levélben kapta meg.

A család, úgymint férj és gyerekek, kimaradt az életéből, tágabb értelemben viszont tanítványai voltak a családja. Testvére – Irénke – gyerekeivel is sokat foglalkozott.

Nyugdíjba vonulása után kollégiumi szakfelügyelői munkáját még néhány évig folytatta, aztán azt is feladta és csendesen, visszavonultan élt – édesanyját ápolta, amíg kellett.

2016-ban Pécsre költözött, hogy közelebb legyen testvére gyerekeihez. 2022-től haláláig (2024. 01. 21.) a Pécs közeiében található Szent Ferenc Rend Nővérei által vezetett idősek otthonában élt.

Temetése – kívánsága szerint – szűk családi és baráti körben történt 2024. április 19-én, 2 nappal a 98. születésnapja előtt.