Gyakran felmerül viták tárgyaként, szükség van-e ünnepélyekre az iskolákban. A gimnázium október 23-i ünnepsége számomra kedves bizonyíték a megemlékezések mellett.
1956 őszén Európa színpadán mi is játszottunk, s a pesti srácok történelemformáló álmai és tettei mai diákjainknak is szolgálhatnak tanulsággal. Szolgálnak is, mert a 11.A osztály műsora emléket őrző és tiszteletet parancsoló kiállás lett nemzeti ünnepünk felé.
Az osztály projektjét hónapok alatt úgy valósította meg, hogy felelősségteljes komolysággal vállalt mindenki feladatot; szóróanyagot készített, hosszú vagy nyúlfarknyi szöveget tanult, kelléket, jelmezt keresett, megvágta a gyűjtött filmrészleteket.
A megemlékezésben a narráció, vers, tánc, dal, hangszeres zene, fény- és hanghatások sokszínűsége mind egy célt szolgált: a szabadságharc arcait megmutatni a gimnazista közönségnek.
Egy biztos: ennek az osztálynak a próbák alatt testközeli élménye lett az 1956. október 23-i eseményekről szóló érettségi tétel.
Minden szaktanár álma ilyen diákokkal dolgozni. Köszönet érte!
Akik ugyanis felveszik a forradalom lyukas lobogóját, a szép szavakat meghaladva kötelezettséget vállalnak hagyatékának megőrzésére.
1956 hatvannyolcadik évfordulóján:
Simonné Keszei Anita |
