Időpont
2018. május 31. – június 3.
Résztvevők
Kocsis Réka Kata (10.B), Horváth Mercédesz (11.C), Szakál Erik (13.T), Tuba Bence (13.T), Laczó Bettina (14.T), Vincze Lívia (14.T), Hannos Dóra (14.T), Lőke Anna (14.T), Horváth Attila, Pataki Bálint, Horváth László, Szalai Erika, Grodvaltné Martos Veronika, Grodvalt Ottó, Horváthné Tischler Noémi, Horváth Péter, Ferencz Zoltán, Nagy Jácint, Takács Attila, Vígh Viktor
Útvonal
Sárvár–Budapest–Miskolc–Jósvafő–Rudabánya–Kazincbarcika–Miskolc–Budapest–Sárvár
Részletes útvonal turistajelzésekkel
Jósvafőről a piros jelzésen a Bányászok házáig, onnan Z jelzésen Varbócig, majd újra P jelzésen a Telekes-patak völgyéig. Itt újra felvéve a zöldet Rudabányáig.
Védett területek
Aggteleki Nemzeti Park
Élménybeszámoló
XXL túra a Telekes-patak völgyébe
Az Aggteleki-karszthoz elutazni Sárvárról szinte egy napba telik, ezért a szokásosnál hosszabbra terveztem ezt a túrát, így lett XXL-es méretű, azaz 4 napos a túlélőtúra. A csatlakozásokat elérve este kilenckor simán becsekkoltunk a szálláshelyül szolgáló jósvafői pihenőbe. Ez nem jelentett mást, mint sátorverést és vacsorázást.
Reggel a napfény csalogatott ki minket a meleg hálózsákjainkból, és láthatóvá vált a csinos kis szigetekkel, padokkal, esőbeállóval ellátott rét. Az egyetlen negatívumot egy őz csontváza jelentette a patakban. Gyors készülődés után zsákjainkat a jósvafői barlangbejáratnál hagytuk, majd gyorsmenetben eljutottunk a vörös-tói bejárathoz. A közepes barlangtúra az Aggteleki Nemzeti Park egyik nagyon jól szervezett szolgáltatása. A kétórás kirándulás során láthatjuk a Baradla-barlang legnagyobb cseppkőoszlopát, a 25 méteres Csillagvizsgálót is. A barlangnézés után még Jósvafőn ebédeltünk, majd a tikkasztó melegben elindultunk aznapi túránkra, amelyet nagyjából 12 km-re terveztem. Az első komolyabb megállónk és pihenőnk a Pitics-hegyi kilátó volt. Ez a fémcsövekből épült, ezer éves kilátó nem a szívbajosoknak való. A lépcsői szűkek, a fapadlói korhadtak. Bár szerintem csak a rozsda tartja össze, mégis szép panoráma nyílt róla az Aggteleki-karsztra. Innen igen lassan haladtunk Tornakápolna irányába. A falu templománál padok és a közelben a csap minden komfortigényünket kielégítette, így nyugodtan tudtunk pihenni a kullancsoktól hemzsegő réten.
A másnap reggeli zivatar bekergetett minket az éppen restaurálás alatt álló fakazettás reformátustemplomba. Utólag is köszönet az ott dolgozó munkásoknak, akik ezt megengedték nekünk. A frissítő zuhé után hátizsákjainkat felvettük és elindultunk tovább a piros jelzésen. Sétáltunk, sétáltunk, majd egy kis árvalányhajas dombra lecsücsültünk. Csüccs! A karsztot sújtó szárazság ellenére a forrásokban szerencsére volt víz, így a Galyaság Sárkány-kútja hűs vízzel látta el a csapatot. Lassan, de biztosan elértük a zöld jelzést, amely már a Telekes-patak szurdokába vezetett be minket. A szurdok nyáron száraz, így csak a nyálkás köveken való egyensúlyozás nehezítette haladásunkat. A túránk egyik legszebb szakasza volt ez. A magas páratartalom és hőmérséklet, valamint a burjánzó zöld növényzet trópusivá varázsolta a völgyet. A szurdokból való kimászás ezekkel a nagy hátizsákokkal mind testileg, mind lelkileg megtörte csapatunkat. Elgyötörve vártuk a Cserba-kői forrást és várromot! Sajnos a hely és tágabb környezete sátrazásra alkalmatlan volt. Rögtönözni kellett! Így kötöttünk ki az alsótelekesi temető kertjének frissen levágott gyepén. Bár ez nem egy hétköznapi sátorverőhely, nekünk tökéletes volt.
Másnap reggeli után vizet vettünk fel a faluban és elindultunk Rudabánya felé. A zöld jelzés az egykori bányató mellett halad el, amit természetesen nem hagyhattunk ki. Amúgy itt találták meg a korai emberréválás egyik fontos bizonyítékát. Az állkapocstöredék alapján a Rudapithecus hungaricus új fajként került be az emberréválás történetébe. A tó hűs vize és szépsége csábító volt ugyan, de az idő szűkössége miatt most kihagytuk a csobbanást. Dél környékén értük el Rudabánya központját, ahol ebédeltünk és hűsítővel láttuk el szervezetünket. A visszafelé történő utazást, sajnos, a MÁV istenei kicsit megnehezítették. Koltai Miklós barátom szokta mondogatni: „Ha nyugat felé mész, az élmények a helyszínen, ha kelet felé, akkor az úton érnek.” És így igaz. A sorban késő vonatok miatt épphogy csak haza tudtunk jutni aznap az ország másik végéből. Őszintén szólva, ezek a kalandok már nem hiányoztak a túráról. Mindenesetre szerencsésen megérkeztünk fél tizenegyre Sárvárra.
A túra beszámolója végén általában elhangzó utolsó mondat talán ezen a túrán vált legigazabbá: Ha eljössz egyszer egy túlélőtúrára, akkor igen intenzív élményekkel fogsz gazdagodni! Pozitív vagy negatív, de nagyon intenzív élményekkel, ezt garantálom!
Vígh Viktor |
Pictures
