Időpont
2002. május
Résztvevők
Incze Péter 10.N, Czibók Tamás 11.N, Nagy Péter 11.N, Fülöp Ákos 11.N, Vígh Viktor
Útvonal
Sárvár-Budapest-Vác-Nagyoroszi-Drégelyvár-Csóványos-Nógrád-Vác-Budapest-Sárvár
Részletes útvonal turistajelzésekkel
Nagyoroszi vasútállomástól a ZK+, majd K+, és K a Drégelyvárig. PL fel a várba. P a Nagy-völgyi műútig. PZ nyugat felé az Oszlopó-forrásig a műúton. A forrásnál a P a Lopona -főtől Királyházáig. Tovább a P a Nagy-Mána, Sasfészek-bérc felé a Csóványosig. A Csóványostól a K-en, majd a KZ-ön Nógrádig.
Védett területek
Duna-Ipoly Nemzeti Park
Képek
Élménybeszámoló
Ez volt az első túlélőtúra. Igazi erőpróba! Kora délután indultunk Sárvárról kb. este kilencre értünk Nagyorosziba.
Itt követtük el az első olyan hibát, amiből tanulva a többi túrán már ilyen gondunk nem akadt. Szóval, az állomáson lévő csapnál nem vettünk magunkhoz vizet, mondván a forrásnál úgyis lesz. (Az útikönyv szerint a Börzsönyben van a legtöbb működő forrás.)
A második hibát a forrás keresése miatt tettük. Este lementünk a jelzésről. (Ebbe a hibába sajna többször beleesik az ember akarva, akaratlan.) Szóval lámpa mellett nem leltük meg a Malinás-forrást, sőt táborhelyet sem igazán sikerült találni. Jobb híján így a földúton aludtunk. A mosakodás, teafőzés elmaradt. Volt viszont olyan csillagfényes éjszaka és csend, hogy igazán jól aludtunk.
Másnap kiderült a forrás nem működik. Reggelihez megittuk az utolsó korty vizet, így vágtunk neki a K+ jelzés megkeresésének. Hála Istennek ez gyorsan sikerült, és kora délelőtt Drégelyvárnál (444 m) voltunk. Drégelyvár sajna igen lerobbant állapotban van, de nagyon szép kilátás nyílik a tőle nyugatra, a Börzsönyre és a keletre, a Nógrádi-medencére. Incze Pepe miután megosztotta velünk utolsó almáját, elindult forrást keresni zsák nélkül. Sajna nem talált. Tikkasztó nyári melegben vánszorogtunk le a Nagy-völgyig.
A Börzsöny kettős kalderás vulkánrom. A külső kaldérában folyik, vagy akkor éppen csordogált a Nagy-völgyi-patak. Ivásra csak végső esetben használtuk volna, de mosakodni alkalmas volt. Deszkáspuszta elhagyott házánál pihentünk. Pepe újra forráskeresésre vetemedett és most tiszta vízzel tért vissza. Az Oszlopó-forrás hűs vizével oltottuk előző este óta kiszáradt torkunkat. Igen erős emelkedőn felmásztunk Lopona-főig (545 m), hogy onnan leereszkedve egy újabb patak, a Kemence-patak festői szépségű völgyébe jussunk. Ez a belső kaldéra mélye. Itt található Királyháza, egy igen takaros kis üdülőfalu. Egy vendéglátóipari egység előtt padokat találtunk, ahol végre ebédelhettünk. A tulaj sajna igen mogorva volt és elég erőteljesen megkért bennünket, hogy ebéd után húzzunk a jó büdös ... Abban igaza volt, hogy el volt kerítve a hely, de kicsivel kultúrált formában is megkérhetett volna. Amúgy itt találkoztunk egy másik csapattal, akik igen nagy elismeréssel néztek ránk, hogy még délután négykor nekivágunk a Csóványosnak. Este hétkor süvítő szélben a Nagy-Mána oldalán már éppen csak vánszorogtunk. A látvány azért mindig kárpótolja az embert. Ez a része is gyönyörű a Börzsönynek. A napnyugtát éppen elcsíptük a Csóványoson (938 m). A lemenő Nap fényében nagyon szépen kirajzolódott a miocénkori andezitvulkán maradványai. Szerencsére a Rózsa-forrásban volt víz, így kellemesen megvacsiztunk és sátrat vertünk a csúcs lapos részén kb. 50 m-re a kilátótól.
Estétől egészen reggelig egyenletesen fújt a szél. Reggel éppen azt tűnt fel, hogy szélcsend van. Gyorsan felöltöztem, felmásztam a kilátóra. Keltre nézve a Nap már felkelt. Nyugatra nézve elborzadtam! Egy hatalmas sötét felhő, villámokat szórva gomolygott felénk. Megvártam, amíg eltakarja a Napot – lefényképeztem – és téptem le, hogy a többieket felkeltsem. Összeraktuk a sátrakat, és mire kész lettünk éppen eleredt a zápor. Megreggeliztünk a kilátóban egy gusztusos kis szemétdombon. (Úgy látszik mások nem viszik magukkal a szemetüket!) Zuhogó esőben tocsogtunk Nógrád vára felé. Szétáztunk! Persze mire leértünk elállt az eső. A vár lábánál ebédeltünk, de sajnos Nógrád várát már nem maradt időnk megnézni. Az állomás csapjánál mosakodtunk. Este fél tízre értünk haza Sárvárra.
Volt itt minden: eltévedtünk, szomjaztunk, megsültünk, szétáztunk, de átkeltünk a vulkánon!