Időpont
2005. április
Résztvevők
Szalai Erika 13.T, Csoknyai Edina 11.N, Mészáros Richárd 12.N, Büki Albert 12.N, Ferencz Zoltán 10.C, Fülöp Nándor 12.C, Simon Ferenc, Fülöp Ákos, Vígh Viktor
Útvonal
Sárvár–Budapest–Hatvan–Salgótarján–Somoskőújfalu–Salgótarján–Hatvan–Budapest–Sárvár
Részletes útvonal turistajelzésekkel
A salgótarjáni strandtól Pr, a Kercseg laposnál S+. Vissza a Pr-re a Karancs csúcsáig. A Karancs-nyeregtől S Somoskőújfalun át a kemencéshegyi alagútig. Át Somoskőig a P-on. Onnan P+ Salgóbányáig. Onnan P+, majd PL a Salgóvárhoz. A vártól SP+ a Bodzás-forrásig, majd S Somoskőújfaluig.
Védett területek
Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet (a Bükki N. P része)
Képek
Élménybeszámoló
Május elején isteni túránk volt. Fent lehettünk a "Nógrádi Olymposzon"! Nógrád megye megyeszékhelye csodálatos természeti környezetben lévő igazi iparváros. Igyekeztünk minél gyorsabban kikeveredni belőle. A táborhely felé kaptatva (persze vaksötétben, felfelé) találkoztunk sátrazókkal. Ez már a hetedik túlélő túra, de eddig hasonszőrűekkel soha nem találkoztunk. Kiderült, másnap teljesítménytúra lesz ("Karancs 50") és ők a fővárosból érkeztek. Reggel elsőnek akartak indulni. Jóéjszakát kívántunk egymásnak és megkerestük a helyünket a Kercseg-laposon. Sajna a legjobb hely már foglalt volt. A "helyi erők" szalonnáztak, az ételt tetemes borral leöblítve. Reggel négyig hangoskodtak. Négytől a madarak "őrjöngése" következett. Hajnalban, mint valami vezényszóra, egyszerre kezdtek dalolni a madarak. Elég korai ébresztő ez egy ilyen éjszaka után. Reggel reggeli, sátorfaszedés és irány az andezitből álló "Nógrádi Olymposz"! (A nógrádi emberek így nevezik a Karancsot. De van itt még "Palóc Grand Canyon" - ez a Páris-patak szurdoka, a "Magyar Pompei" pedig az ipolytarnóci ősleleteket jelenti. Hát, már csak ilyenek a palócok.) A Karancs kiérdemli a nevét. Igen zúzós a hátizsákkal felfelé. Többször kellet pihenni, mire felértünk. A kilátóból viszont nagyon szép panoráma tárult elénk. Két vár is kiválóan látszott. A somoskői és a salgói. A szájtáti után még átmentünk egy méterre Szlovákiába, ugyanis a határon van a csúcs. Aztán irány a vár. Hogy melyik? Természetesen a somoskői. Aki idáig vándorol, nemcsak a kiemelkedő bazaltcsúcsra épített, szépen helyreállított várat nézheti meg, hanem egy igazi földrajzi kuriózumot is talál. A bazalt érdekes, hatszögletes bazaltorgonái szinte kidőlnek a hegyből. Az alatta lévő kőtenger szintén csemege. A várhoz zsákok nélkül mentünk. A padokon ülő nénikre bíztuk, akik - mint a nógrádiák általában - nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. A Medves-bazaltfennsíkján már rövidítettünk, mert kezdtünk kitikkadni a koranyári melegben. Salgóbányán áthaladva a Salgó várára épphogy felhúztuk magunkat. Fent jól esett a csúcscsoki. Nyolcfelé járt már az idő, mikor még egy utolsó fényképet készítettünk a lenyugvó nap fényében a Karancsról és a Somoskői várról. A sátorhelyünknél, a Bodzás-kútnál (egy sípályán) csak úgy tobzódtak az emberek. Bográcsozás, szalonnasütés stb. Csak reméltük, hogy nem maradnak reggelig. Fohászunk meghallgattatott, így itt már tényleg tudtunk pihenni. Reggel szokásos teafőzés, reggelizés, rohanás a vonathoz. Somoskőújfalun szálltunk fel és estére értünk haza.
Pictures
