Időpont
2007. április
Résztvevők
Németh Gergő 9.B, Németh Ramóna, Vivien 9.D, Sebestyén Zsolt 11.C, Németh András 10.C, Varga Eszter 9.A, Győrfy Kitti 9.B, Gaál Violetta 11.B, Kuti Melinda 11.A, Balassa Viktor 11.A, Molnár Tamás 11.A, Kurcsics Fanni 11.C, Horváth Norbert 9.B, Józsa Norbert 10.D, Simon Ferenc, Rácz Roland 10.D, Pintér Ádám, Varga Orsi, Büki Albert + Márti, Nagy Jáccint, Ráczkevi János, Vígh Viktor
Útvonal
Sárvár–Tatabánya–Szárliget–Várgesztes–Majk–Oroszlány–Tatabánya–Sárvár
Részletes útvonal turistajelzésekkel
Szerkesztés alatt.
Védett területek
Vértes Natúrpark
Képek
Élménybeszámoló
A tavaszi túránk a Vértesbe vezetett. Már a megérkezés túlélőtáborokhoz illő volt, hiszen Szárliget helyett Száron sikerült leszállni. Szerencsére éppen jött egy vonat, amit pánikszerű futással elértünk és visszavitt bennünket az eredeti célunkhoz. Szárligeten bevártuk még egy-két túlélőtársat, akik főiskolások révén Egerből érkeztek. Nemsokára a táborhely felé baktattunk. A falutól pár km-re egy turistaház mellet egy kosárlabda pályán vertünk tábort. A hely ideális volt: sima, tiszta, és elég nagy ahhoz, hogy 10 sátornak elég legyen. Sőt extrákkal is szolgált, amelyet egy "fabudi" (fából épített toalett) jelentett. Reggel néhányan a hidegre panaszkodva, álmosan bújtak ki a sátrakból. A reggeli elfogyasztása után nekivágtunk az útnak. A Vértes dolomit tömbjébe bevágódó szurdokon haladtunk át, amelyet Mária-szakadéknak neveznek. Sajnos nem volt benne víz, az áprilisi szárazság itt is éreztette hatását. A szurdokvölgy után némi kis kaptatóval elértük Vitányi vár romjait, amelyről megkapó panoráma nyílik a hegységre. Az út további szakasza a Vértes nem túl nagy tengerszint feletti magasságának köszönhetően kellemes volt. Több forrást is érintettünk, de alig csordogált bennük víz. Az ebédet már Várgesztesen fogyasztottuk el, egy mesterséges horgásztó mellett. A falusi vendéglátó-ipari egység meglátogatása után - üdítő, jégkrém szünet -felmásztunk a gesztesi várhoz. A vár turistaszálló és kilátópont. Először itt a vár melletti parkerdőben terveztük a szállást, de mivel itt éppen orvosi egyetemisták partiztak, jobbnak láttuk visszamenni a tóhoz. A kemények este megfürödtek a tóban, mások inkább csak macskamosdást végeztek. Egy őz horrorfilmbe illő üvöltözése ("Így riasztja társait!" Sese) mellett álomba szenderedtünk. Reggel hamar összepakoltunk elindultunk Majk felé. A jelzések nem voltak teljesen korrektül felfestve, ezért az egyik kereszteződénél felderítőket küldtem két irányba. Nemsokára ráleltünk az útra, amely a majki kamalduli szerzetesrend egykori celláihoz vezetett. Sokan nem tudják, hogy Magyarországon is éltek néma szerzetesek, aki egy évben csak kétszer szólalhattak meg három napra. A tárlatvezetéses-múzeumlátogatás után figyeltünk fel arra, hogy egyik társunk nincs meg. Gyorsan kiderült, hogy az egyik előre küldött útkeresőt, hagytuk ott az erdőben. Szerencsére tapasztalt túlélőként gyorsan feltalálta magát és miután megtalálta nyomainkat utánunk jött. Az oroszlányi állomáson már csak mosolyogtunk az egészen. Késő délután értünk haza Sárvárra.
Pictures
