Időpont
2010. május 21-23.
Résztvevők
Bándoli Martin (10.C), Horváth László (12.C), Hóbor Péter (12.B), Németh Gergő, Horváth Norbert, Szalai Erika, Büki Albert, Fülöp Ákos, Incze Péter, Grodvalt Ottó, Takács Attila, Balassa Viktor, Vígh Viktor
Útvonal
Sárvár–Eger–Szilvásvárad–Szalajka-forrás–Istállós-kő–Három-kő–Tar-kő–Cserepes-kő–Őr-kő-rét–Bélapátfalva–Szarvaskő–Eger–Sárvár
Részletes útvonal turistajelzésekkel
Szilvásvárad Szalajka-völgyben zöld, majd zöld háromszög az Istállós-kő. Onnan még zöld háromszög, majd kék plusz a Fekete-sár irányába. A dózer úton jelzés nélkül a Zsidó-rétig, majd tovább a kéken a Őr-kő-rétig. Innen piros, majd kék-piros Bélapátfalváig. Tovább a kéken Szarvaskőig.
Védett területek
Bükki Nemzeti Park
Élménybeszámoló
Túlélőtábor a’la Tinódi: Bükk
„Anya, ez csak egy sima, lájtos túra volt!”
Ezek a szavak hangzottak el egy túratársunk szájából Bélapátfalván a vacsora közben. A következőkben ennek a „lájtos” túrának az élménybeszámolója következik.
Miután Magyarországra leszakadt az ég, és mindent elöntött az ár, a meteorológusok jó időt jósoltak nekünk a következő hétvégére. (Néhányan a hideg és az áradások miatt nem is vállalták a kirándulást.) A túra célpontja a Bükk, és azon belül is Szalajka-völgy volt, ahol a hírek szerint a kisvonat sínjeit elmosta a patak! Ezen baljós árnyak ellenére, már napsütésben vonatoztunk Eger felé. Este 22-kor ért a – Pesten és Egerben csatlakozókkal teljesen kiegészült – túlélőteam Szilvásváradra. A Szalajka-völgyben a már medrében hömpölygő patak és néhány homokzsák utalt a korábbi állapotokra. Egy mellékvölgyben padokkal kiépített helyen sátraztunk. A patak csobogása gyorsan állomba ringatott bennünket. Másnap a reggeli után, Magyarország a turisták által méltán legfrekventáltabb útvonalán a Fátyol-vízesés és Istállóskői-barlang felé haladtunk. Útközben természetesen vettünk füstölt pisztrángot, amit a kisvasút megállójában fogyasztottunk el. A Szalajka-forrás szinte ontotta magából a vizet, így most már vízzel és a tízórai pisztráng húsának energiájával feltöltődve vágtunk neki a hegynek. A barlangnál a kötelező fénykép elkészítése után megindult a felmenet a Bükki-fennsíkra. A zöld háromszöggel jelölt útvonal Magyarország egyik legnehezebb turistaútja: másfél kilométeren emelkedik az ember 600 m szintet. A 20-30 kilós hátizsákok alatt izzadva vánszorogtunk felfelé. Néhányan imákat mormoltak vagy energiaitalt szürcsöltek, esetleg az Erőss Zsolt által (8000 m felett a Mt. Everesten) használt technikát alkalmazták: 10 lépés egy kis pihenő. De felértünk! Az Istállós-kőről a bükki karsztfennsík víznyelői, dolinái, zsombolyai közt értük el ebédelő helyünket, a Zsidó-rétet. Csilisbab, lencse, kolbász és egyéb „norbiabdtéjt” ételek elfogyasztása után folytattuk utunkat a Bükk híres kövei felé. A Három-kő, Tar-kő, Cserepes-kő, Őr-kő a Bükki–fennsík peremén lévő mészkősziklák, és nem mellesleg kiváló panorámát is nyújtanak a Bükkaljára. Az egyes kövek között rendszeres a fel és lemenet. Az Őr-kő előtt már két részre szakadt a csapat. A kemények felmentek még az Őr-kőre és a Bél-kőre, míg a többiek a lemenekülést választották. Este nyolckor hulla fáradtan érkeztünk meg Bélapátfalvára, a táborhelyünkre. A Bajnokok Ligája döntőt egy vendéglőbe néztük végig, majd gyorsan lefeküdtünk. Másnap reggeli és már csak át kellett „sétálni” Szarvaskőre. Ezen a kb. 12 km-es, sáros, vizenyős úton evickéltünk fel a Szarvaskői várromhoz. A vártól gatyafékes legurulásunk lehetett volna az utolsó momentum a tortúránk életében, ha a hevesi buszsofőrök nem értékelték volna a menetrend fogalmát egyedi módon. Így lekésve vonatunkat az utolsó esélyt meglovagolva 22.30-kor értük Sárvárra. Azt gondolom ez most tényleg egy túlélőtúrára sikeredett.
Ha eljössz egyszer egy túlélőtúrára, akkor igen intenzív élményekkel fogsz gazdagodni! Pozitív vagy negatív, de nagyon intenzív élményekkel, ezt garantálom!
Képek
Pictures
