Időpont
2011. szeptember 23-25.
Résztvevők
Pártli Máté 11.A, Sélley Máté 11.C, Bándoli Martin 11.C, Németh Gergő, Szalai Erika, Fülöp Ákos, Balassa Viktor, Hóbor Péter, Takács Attila, Vígh Viktor, Mázli
Útvonal
Sárvár–Szombathely–Szentgotthárd–Felsőszölnök–Kétvölgy–Orfalu–Szalafő–Őriszentpéter–Nagyrákos–Zakaegerszeg–Celldömölk–Sárvár
Részletes útvonal turistajelzésekkel
Felsőszölnökről a piros háromszögön a Hármashatárig. Onnan a Halál-völgybe, majd a földutakon vissza a piros háromszögre Felsőszölnökig. Felsőszölnöktől piroson Orfaluig, onnan kék pluszon Szalafőig. Szalafőtől a kéken Őriszentpéterig, majd zöldre váltva Nagyrákosig.
Védett területek
Őrségi Nemzeti Park
Élménybeszámoló
A magyar Death Valley, avagy túlélőtúra az Őrségben
....Minden rendben volt. Pénteken délután ötre, gyönyörű napsütésben értünk Magyarország legnyugatabbi településére, Felsőszölnökre. A lemenő Nap fényében kicsit sáros úton értük el a hármashatári pihenőt. A gyors sátorverést vacsora követte, majd az esti beszélgetésnek a lámpáink fényére kamikázeként repülő lódarazsak vetettek véget. A reggeli közben kicsit jobban körül tudtunk nézni alvóhelyünkön. A Hármashatár a legnyugatabbi csücske hazánknak. Nevéből is kiderül, hogy három határ találkozik itt: osztrák, szlovén, magyar. A padokkal, információs táblákkal, térképpel, játszótérrel jól felszerelt pihenő ideális táborhely volt.
A sátorbontás után nemsokára a Halál-völgyben voltunk. Egy kis patak által létrehozott eróziós völgy csak nevében hasonlít hírhedt amerikai rokonára. A felsőszölnöki ABC és nyomókút kellőképpen ”felfegyverzett” bennünket a túra folytatására. Kétvölgy, Orfalu útvonalon nagyon szép porták mellett haladtunk el. Az egyikben tökmagolajat, a másikban sajtot, a harmadikban pálinkát és szörpöt kínáltak eladásra. Kóstolásképpen mi a harmadikat választottuk! :) A túránk egyik célpontja a Zala folyó egyik forrásának megtalálása volt. Magyarország folyóinak 95%- a határon túlról érkezik, de a Zala az egyik kivétel. Sajnos ebben a forráságban nem volt víz, így folytattuk utunkat. Az Őrségre annyira jellemző szeres településtípust itt nem kell tanítani. A domboldalakon lévő házak sűrűbben vannak, mint az alföldi tanyák, de ritkábban, mint a hagyományos falvak. A legszebb példája a pityerszeri múzeumrész. Itt aludtunk a völgyben. A buszmegálló szemetét felszedve a padok már kellőképpen kulturált környezet jelentettek a pihenésre. A lekaszált mező puha szénáján nagyon horkantva szenderültünk álomba. A csípős hajnalban szarvasok bőgtek.
Reggel, mint a gyíkok vártuk a napsütést. És hála Istennek a vénasszonyok nyara tényleg nyárissá tette a napunkat. Rövidgátyóban, pólóban vándoroltunk a Szala (Zala)-patak partján Őriszentpéteren át. A templomszeri erődtemplom temetőjénél pihentünk, de az ebédet már Nagyrákoson, a falu közepén fogyasztottuk el. A vonat Zalalövő felé röpített bennünket haza az Őrségből. Bár komolyabb szintemelkedés nem volt, a gyönyörű bükkösökben és fenyvesekben nagy hátizsákkal megtett 47 km igencsak megviselte a lábunkat.
Ha egyszer eljössz, egy túlélőtúrára igen intenzív élményekkel gazdagodsz majd. Pozitív vagy negatív, de igen intenzív élményekkel, amelyet egy életre nem felejtesz el. Ezt garantálom!
| Vígh Viktor |
Pictures
