Időpont
2013. május 31 - június 2.
Résztvevők
Lőke Anna (9.C), Góczán Tamás (12.A), Horváth Márk (12.A), Sélley Máté (12.C), Horváth László, Németh Gergő, Horváth Norbert, Takács Attila, Szalai Erika, Grodvalt Ottó, Hóbor Péter, Bödőcs Piroska, Ferencz Zoltán, Vígh Viktor
Útvonal
Sárvár–Kisterenye-bányatelep–Kazár–Kishartyán–Salgótarján–Sárvár
Részletes útvonal turistajelzésekkel
Kisterenye-bányateleptől a vasúti töltés mentén, majd közúton Vizslásig. Innen busszal Kazárra. Kazáron (P, majd P+) körút az eróziós tufafelszínhez. Kazárról busszal Kishartyánba. Onnan a Kőlyuk oldalig Z+, majd a Z jelzésen, majd földúton Zagyvapálfalvára és onnan földúton Baglyasaljára. Innen Z-n a Baglyaskő vulkánembrióhoz. Busszal Salgótarjánba.
Védett területek
Novohrad-Nógrád Geopark: Kazári eróziós riolittufa felszín, kishartyáni Kőlyuk-oldal, Baglyaskő vulkánembrió
Élménybeszámoló
A május végi esőzések Nyugat-Európában hatalmas áradásokat okoztak, és az esőfelhők Magyarország felé lovagoltak a szelek szárnyán. Ilyen előrejelzések mellett indultunk útnak Salgótarján felé. A Kisterenye-bányatelep megállónál az öreg bakter óva intett bennünket, hogy a hegyen keljünk át Kazárra, mert minden csupa víz! Mi kemény túrázók vagyunk! - mondtam én, és elindultunk! Kb. másfél órás jelkeresés, nyakig elázás, erdőben bujkálás után megtaláltam a jelet! De az út nem volt meg! Na jó, akkor hallgassunk az öreg bakterre, és irány a közúton Vizslás. A vizslási focipálya szépen gondozott parkjában, hajnali egyig tartó vacsora után nyugovóra tértünk. Reggel csodálatos napsütésben szárítgattuk az előző napi vizes cipőinket. Reggeli után buszra szálltunk és Kazárra utaztunk. A tájházban dolgozó néni megengedte, hogy otthagyjuk a nagy hátizsákunkat, így könnyű felszereléssel túráztunk az eróziós tufafelszínhez. A miocénkori puha riolittufába a hirtelen lezúduló csapadék árkokat, szurdokokat vágott, különleges formavilágot hozva létre! Az USA-ban az ilyen eróziós felszíneket rossz földnek (badland-nek) nevezik. Kicsit megcsúsztunk az időben (és a sárban), így a buszt csak stoppolva értük el, de köszönhetően sofőrünk kedvességének, éppen elértük a csatlakozásunkat Salgótarjánban. Az ebédet a kishartyáni Kőlyuk-oldal alatt költöttük el, szintén verőfényben. Az oligocén homokkőben a természetes úton létrejött lyukakat az ember tágította tovább remetebarlangot létrehozva. Innen még 15 km-t kellett volna gyalogolnunk, ha megtaláltuk volna a jelzett utat! Az az igazság, hogy vagy jel volt, vagy út, de a kettő együtt nem nagyon! Itt turistákat még nem nagyon láttunk! - mondta a salgótarjáni lakótelep egyik kedves lakója, akitől vizet kértünk. A helyiek egy ösvényt ajánlottak nekünk, amellyel jelentősen rövidíthetünk. Sajnos, nem találtuk meg! Egy óra múlva, teljesen elcsigázottan majdnem letáboroztunk a lakótelep szélén. Egy helyi bennszülött azonban azt ajánlotta, hogy ha jót akarunk, akkor nem itt alszunk! Itt megesznek minket! Megmutatta a keresett ösvényt, így egy kis hegymászás és akácoson való átkúszás után Baglyasalján, a helyi parkban, egy dobtáras géppisztollyal felfegyverkezett óriás fémszobor védelme alatt aludtunk! Reggeli után gyorsan megtaláltuk a zöld jelet, és már robogtunk is a vulkánembrióhoz. A Baglyaskő vulkánembrió be van kerítve, és egy igényes látogatóközpontot hoztak itt létre. A bazaltból és annak tufájából kipreparálódott vulkanikus sziklákon egykor vár állott. Sziklamászás, napfényben fotózkodás után már a helyi busszal robogtunk Salgótarján felé. Amikor felszálltunk a vonatra, leszakadt az ég!
A turista három jó barátja közül kettő – az időjárás és a helyi emberek kedvessége – velünk volt, míg a harmadik – a turistajelzés – ellenünk!
Ha eljössz egyszer egy túlélőtúrára, akkor igen intenzív élményekkel fogsz gazdagodni! Pozitív vagy negatív, de nagyon intenzív élményekkel, ezt garantálom!
Vígh Viktor |
Pictures
