Rendhagyó irodalomórán vehettünk részt 2013. április 8-án, hétfőn a 4. órában. Márkus Ervin tanár, rendező, unitárius lelkész, Babits-kutató jött el hozzánk Fagarasról, és 5 osztály előtt beszélt a költő Fogarason eltöltött 3 évéről.
1908-11-ig Babits középiskolai tanárként tevékenykedett a nyolcosztályos gimnáziumban, távol szeretett szülőföldjétől, Szekszárdtól. Az előadó beszélt azokról a „házinénikről”, leányokról /pl. Emmáról/, akik meghatározták Babits hangulatát, lelkivilágát ebben az időben. Hallottunk olyan verset a kutatótól, mely bizonyította Babits „borongós búját”, vagy éppen felidézte Emma, egy kis cukrászlány iránt érzett olthatatlan szerelmét. Halála előtt is így emlékezik a költő Erdélyre:
„Három nagy évig, Erdély,
laktam földedet, Erdély,
ettem kürtös kalácsát
s a tordai pogácsát.
Ismertem színed, Erdély,
tündérszín őszöd, Erdély,
üveg eged metélő
csúcsaid gyémánt élét.”
Különös, színes emlékeket mutatott meg nekünk az előadó: régi fényképeken láthattuk, hogy a költő „fogarasi magánya” miként alakíthatta Babits képzeletét, költészetének további fejlődését. Köszönjük az előadó lelkes és tartalmas előadását!