Iskolánk közel 10 éves hagyománya, hogy diákjaink színházbérletet vásárolnak a szombathelyi Weöres Sándor Színház előadásaira. Egy-egy tanévben négy előadás kerül be a diákbérletbe, és 50-80 tanulóval, valamint néhány kollégával minden alkalommal busszal utazunk a megyeszékhelyre.
Színházba járni mindig izgalmas dolog. Hiába ismerünk például egy kötelező olvasmányt vagy olvassuk el az adott mű történetét, sosem tudhatjuk, hogy a rendező hogyan dolgozza fel azt, milyen megoldásokkal, eszközökkel, díszletekkel próbál hatni közönségére. Minden előadás kivált bennünk valamilyen érzelmet, és miután legördült a függöny, még utána is sokat beszélgetünk róla.
Ilyen volt február 20-án Denis Kelly: DNS című előadása is, melyben ártatlan fiatalok játéka fordul át kegyetlen durvasággá, mely végül társuk életébe kerül. Mindannyian érzékelik a történtek súlyát, eluralkodik rajtuk a pánik, majd közösen keresik a kibúvót tetteik következményei alól. Nincsenek felnőttek körülöttük, akik leállíthatnák őket vagy akiktől segítséget kérhetnének, mert talán nem is akarnak. A közösséghez tartozás mindennél erősebb. Sok kérdést vet fel maga a mű, amelynek bemutatója nagy hatással volt ránk.
Hogy ez a „nehéz súly” egy kicsit könnyebb legyen, ebben volt segítségünkre Matusek Attila, a darab rendezője, a színház fiatal és tehetséges színésze, akinek ilyen téren ez volt az első munkája. Az előadás után ugyanis egy beszélgetésre hívott bennünket. Kíváncsi volt arra, milyen érzéseink vannak a látottak alapján, mi a véleményünk a történetről, előfordulhat-e nálunk hasonló eset, illetve a csoportokhoz, egy kisebb közösséghez, bandához tartozás milyen szintű kapocs lehet a fiatalok között. Büszkén mondhatom, hogy gyerekeink nagyon aktívan és véleményüket vállalva szóltak hozzá a beszélgetéshez, mondták el gondolataikat, néha még saját tapasztalataikat is.
A kiváló színészi játék, az ötletekkel teli rendezések – a nem is mindig (hagyományos értelemben) szórakoztató előadások esetében is – rendkívül hatnak ránk, és lehet, hogy csak idővel érik meg bennünk egy darab, de mindig megfogalmazzuk: nagyon jó színházba járni!
Szijártóné Lepsényi Ildikó szervezőtanár |