A növények magánélettana
A tehetséggondozó biológiaórán a növényeket vettük górcső, pontosabban mikroszkóp alá. Növényi levelekből készítettünk nyúzatot és metszetet. Az előzőn a gázcserenyílásokat és azok zárósejtjeit, míg az utóbbin a táplálékkészítő alapszövetet figyeltük meg.
A fotoszintézis során a növények talajból felvett vízből és a levegőből felvett szén-dioxidból a napenergia segítségével szőlőcukrot állítanak elő. A folyamat mellékterméke, az oxigén a gázcsere nyílásokon távozik. A fotoszintézis sejtszinten a zöld színtestekben, míg szöveti szinten a táplálékkészítő alapszövet sejtjeiben, valamint a gázcsere nyílások zárósejtjeiben játszódik le. A fényenergiának tehát döntő szerepe van a folyamat intenzitásának mértékében, amelyet sikerült vízi növénnyel nekünk is kimutatnunk. Erős fény hatására a fotoszintézis felgyorsult, amely az oxigénbuborékok egyre növekvő számában volt mérhető.
A nyitvatermők és a zárvatermők az evolúció során olyan szaporító képletet hoznak létre, amely képes a szárazsághoz alkalmazkodni. A mag megfelelő körülmények között – belső és külső feltételek – kicsírázik. A biológia fakultáción mi a külső feltételeket teszteltük. Babokat és lencséket különböző körülmények közé tettük, majd megfigyeltük a csírázásukat. Tettünk magokat száraz, csapvizes, sós vizes, ecetes vattába. Van, amelyiket a fénytől elzártunk és volt, amelyiket hűtőbe raktunk. A föld feletti csírázást földbe elültetett magokkal vizsgáltuk. A kísérletek bizonyították, hogy a csírázás beindulásához megfelelő hőmérsékletre, oxigénre és vízre van szükség. A fény csak akkor szükséges, amikor már a rügyecske létrehozza az első lombleveleket.
Vigh Viktor |
